Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
23 hadviselés és igazgatás barbár, ázsiai jellegét jól ismerték, megdöbbenéssel fogadták a borzasztó hírt s az elsősorban érdekelt osztrák, cseh és birodalmi német rendek Buda visszavételére gyűléseiken nagy haderő kiállítását határozták el. A török álnoksága, mellyel addig palástolni tudta igazi szándékait, de amelyről Buda elfoglalása lerántotta a leplet, a magyarság legszélesebb rétegeit elidegenítette e barbár ázsiai hatalomtól s a maga részéről a magyarság is nagy erőfeszítéssel és áldozattal készült Buda visszavételére. 1542-ben hatalmas sereg gyűlt egybe, melynek létszámát 80.000 emberre becsülik, köztük volt vagy 19'000 magyar is, s kísérletet tett Buda visszafoglalására. E vállalkozás siralmas lefolyása ismeretes a történelemből. A késedelmes, nehézkes felvonulás, a szeptember végén kezdődő hadműveletek, a tervezésben és végrehajtásban szinte teljességgel tehetetlen német vezérlet, a török elszántsága és bátorsága csúfos kudarcba fullasztották a fontos vállalkozást. A hatalmas hadsereg felbomlott anélkül, hogy Buda ostromát megkezdhette volna, még Pest alatt is, melyet előbb akartak elfoglalni, csak kisebb részletharcokat folytattak, úgyhogy igaza volt Ferdinándnak, aki ki- jelelentette, hogy annál nagyobb csúfság és szégyen, mint amilyen Buda alatt a német hadat érte, még nem ért keresztény sereget. A Pest körüli csatározásokban is inkább a pápától küldött 3.000 főnyi sereg vezére Vitelli Sándor, Perényi Péter és huszárjai és a vitéz Móricz szász herceg tüntették ki magukat, mellettük Zrínyi Miklós szerzett — úgy lehet mondani Európa legnevesebb hadvezérei színe előtt hősi babért. Vitelli és Perényi megállapodtak abban, hogy a pesti török őrséget lesbecsalják és igy bosszulják meg azt a vereséget, melyet nemrégiben a városból kitörő ellenségtől elszenvedni kényszerültek. Tudnunk kell ugyanis azt, hogy a keresztény sereg feljebb a Margitsziget magasságában táborozott, Vitelli, Perényi előretolt állásban a mai Városliget tájékán álltak ugyancsak megerősített táborban, igy nekik volt a legtöbb alkalmuk a török védősereggel érintkezésbe jutni. A törökök Budáról is segítséget kapva több Ízben kitörést rendeztek, mellyel veszteséget okoztak a mieinknek. A kitörések az akkori várvédelemben nem csekély szerepet játszottak, az ostromműveletek megakadályozására, hátráltatására alkalmasak voltak. A kis terjedelmű várak ostrománál a nagyobb ostromló seregek nem állandóan működhettek közre, az ostromműveleteket, az ágyúzást, árok- és töltés-ásást a sereg kisebb része, sokszor éppen jobbágyok végezték, mialatt a fősereg lőtávolságon kívül, biztos állásaiban, sáncai mögött tartózkodott, akcióba csak nagy rohamok alkalmával lépett. Az ügyesen vezetett kitörések tehát gyakran értek el azzal sikert, hogy a falak, bástyák rontását végző tüzérséget, a melléje rendelt őrsereget, vagy a földmunkát végző katonákat meglepték, levágták, aztán gyorsan visszavonultak a várba. Az alkalmas pillanatot kellett megragadni, s ha gyors és erélyes volt a kitörés, sikert arathatott, ha azonban az ellenség résen volt s gyorsan megjelent, a kirohanás intézői sokat veszíthettek. Vitelli Sándor és Perényi Péter megegyeztek tehát abban, hogy október 1-én reggel jókorán tőrbecsalják az ellenséget oly módon, hogy Vitelli mintegy 1200 gyaloggal dél és kelet felől Pest falai felé közeledik, kicsalja a törököt és ha ez sikerül, Perényi lovasaival leshelyéről előront, elvágja a visszavonulás útját s megsemmisítik az ellenséget. Az akkori Pest a mai belvárost foglalta magában s dél felé a kecskeméti kapun, kelet felé a hatvanin lehetett belőle kijutni. Vitellinek sikerült a török figyelmét és támadását magára vonni, még Budáról is jöttek át janicsárok, úgyhogy mintegy 3.000 török támadott az olaszokra, akik puskáik tüzelésére támaszkodva hátrálni kényszerültek, amikor Perényi könnyű huszárjai, Móricz herceg mintegy 600 nehéz vasas lovasa előrohant s a török sereget oldalba és hátba kapta. Móricz herceg is vitézül harcolt, a lovat kilőtték
