Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
24 alóla s csak nehezen menekült meg A törökök nem ijedtek meg, védőállásba helyezkedtek, keményen ellenálltak. Öldöklő csata kezdődött, amikor váratlan segítsége érkezett a keresztény seregnek. 400 huszárjával ekkor vonult be a fősereghez Zrínyi Miklós, akit eddig több más dolog tartóztatott vissza attól, hogy Buda váráért folyó vállalatban részt vegyen. Hallotta a csatazajt, az ágyúzást, a lövéseket, s ez neki elég volt, hogy figyelmét oda fordítsa. Mikor tisztába jött azzal, miről van szó, habozás nélkül rohanta meg 400 vitézével ő is a törököt s ez a váratlan segítség eldöntötte a heves összeütközés sorsát. A török rendetlenül menekült Pest falai és ágyúi oltalma alá és a Duna felé, a mieink sokat levágtak közülük. A győzelem, mely a keresztény sereg egyetlen győzelme volt e harcok alatt, Vitellit, Perényit és Móricz herceget illette, de a babérból jelentős rész jutott Zrínyi homlokára is, akinek ez volt első szereplése igazi nagy hadjáratban a nyilvánosság, lehet mondani egész Európa színe előtt, mert a seregben jeles vezérek voltak, csak a fővezérben, Brandenburgi Joachimban hiányoztak a képességek ahhoz, hogy azt a hatalmas, gyönyörű hadat, melynél nagyobbat a törökkel szemben Magyarország soha kiállítani nem bírt, az ellenség ellen fel tudja használni. Zrínyi Miklós huszáros rajtaütésében ugyanazok az erények csillognak újból elénk, melyek eddigi tetteit jellemezték: határozottság, bátorság, erélyes kivitel, az igazi katonának, született vezérnek tulajdonságai. Az ostromműveletek csak ezután kezdődtek meg, de csak egy rohamig jutottak el, melyben a mieink tetemes veszteséget szenvedtek. Az ősziesre vált idő miatt félbe is hagyták a vállalatot s a hatalmas sereg széjjeloszlott, elszéledt. A visszavonulás fedezésében hősünk huszárjainak újból szerep jutott. Zrínyi a pesti táborozáson korának sok nevezetes magyar és külföldi vitézével ismerkedett meg, de szíve és magyar lelke a hasonló származású és sorsú fiatal vitézek között érezte jól magát, ezekkel meleg barátságot, sőt ennél többet: szövetséget kötött, hogy addig nem nyugosznak, míg a törököt ki nem verik Magyarország területéről. E fiatal főurak között volt Báthory András és Verbőczy Imre, akiknek neveivel hősünkével egyetemben más törökelleni vállalkozások során még találkozni fogunk. Horvát bán 1542 - 57. Ferdinánd király Zrínyi hűségét és eddigi szolgálatait nagyra értékelte s olyan módon akarta érte jutalmazni, mely nemcsak elismerését foglalja magában, hanem olyan teret ad a hős katona további működése számára, hol eddig szerzett babérjait újakkal tetézheti. A még ugyanez évben Pozsonyban tartott országgyűlésen egybegyült rendek beleegyezésével kinevezte őt Nádasdy Tamás helyébe, aki országbíróvá lett, horvát bánná. Zrínyi 1542 december 27-én foglalta el hivatalát, melyben társa a híres törökverő vitéz, Keglevics Péter volt. Ezzel Zrínyi Miklós a legmagasabb országos méltóságot viselő zászlósurak közé lépett, magánemberből közéleti férfiúvá lett. Most már nem egy nagyterjedelmű családi birtok gondjai terhelik, egy egész országrész sorsának, jólétének védelme, rendjének biztosítása van kezeibe helyezve. E feladat elvégzésére a báni bandériumot kellett tartania, melynek létszámát a szükség szabta meg. Háborús időben 600 könnyű lovasból és 400 gyalogosból állt, kiknek számára a kir. kamara fizette a zsoldot: egy lovas után havi 4 forintot, gyalogos után kettőt, asztalpénzül a bánnak havi 100 forintot, később ez utóbbi összeget felemelték. A bán köteles volt kémeket tartani, a törökökről jelentéseket küldeni. Zrínyinek eddig is kitűnő hírszerzői voltak, mostantól kezdve hivatalos kötelességévé tétetett, hogy az ellenség tevékenységét, főleg katonai mozdulatait figyelje. Ilyen jelentései nagy számban maradtak ránk.
