Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932

7 Mi tette naggyá a japán nemzetet ? Az önfeláldozás erénye! A japán katona leg­felsőbb hadurának parancsára szent lelkesedéssel, örömmel megy a harcba, mert hite szerint csak úgy biztosíthatja örökkévaló életét, ha meghalt hazájáért. A régi magyarok azért tudtak megküzdeni Európa nagy népeivel, mert ősi hitük szerint a csatában levágott ellenség a másvilágon örök szolgája lett a hősnek. Ma talán máskép értelmezzük ősi hitünket, de szent meggyőződésünk, hogy aki a becsület mezején áldozza fel életét, annak emléke örökké él. Ezt az örök életet jelképezi az örök mécses s az a szent fogadalom, amelyet ma itt az Isten szabad ege alatt teszünk, hogy hősi bajtársaink emlékét nemcsak mi fogjuk ápolni, hanem utódainkba is átplántáljuk s gon­doskodunk arról, hogy a kegyeletes érzés soha meg ne szűnjék, hanem lelkűnkbe bele­égetve hősi példájuk lelkesítsen trianoni gyászunkban, a magyar jövendő legszentebb harcában, amely meg fogja valósítani legszebb álmunkat, Magyarország feltámadását! Az elhangzott ünnepi beszéd után az intézet igazgatója a Himnusz hangjai közben helyezte el az intézet tanári karának koszorúját. Az ünnepély következő számaként vitéz Zitás Bertalan tanár „A zászló előtt“ c. jelenetét adták elő Bartha Péter (Zrínyi apród), Tormássy Tibor (honvéd hadapród) és Balthazár Imre (Zrínyi növendék) Vili. évf. növendékek. Az intézet növendékeinek koszorúját Némethy Tibor VIII. évf. növendék helyezte el a hősi emlékműre. A „Magyar Hiszekegy“ eléneklése után az intézet növendékei díszmenetben vonultak el a hősi emlékmű előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom