Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1932
^ Végvári István. Meghalt 1933. február 15-én. 1933. február 15-én örökre eltávozott körünkből Végvári István, nevelőintézetünk jóságos tanára. Halála váratlanul ért és mélyen megdöbbentett mindnyájunkat. Még február 13-án előadást tartott a tanári kar előtt a nevelés külső tényezőiről. Előadásában mély átérzéstől fűtött hangon mutatott rá, miért nehezebb minden tudománynál a nevelés. A neveléssel — mondta — nem lehet kísérletezni. Minden tudomány újból kezdheti azt, amit egyszer elrontott, azonban amit a nevelés egyszer elrontott, azt visszacsinálni nem lehet. Éppen azért a gondos nevelőnek ügyelnie kell a külső tényezőkre, másként „hívatlan nevelőkre“, milyenek az ú. n. jó rokonok, cselédek, újságok, könyvek, rádió, az utca csábításai, a színház, a mozi, az ellenőrzés nélküli túlhajtott sport, a pajtások, s mindent el kell követnie, hogy ezeknek káros hatását a fogékony lélekre közömbösítse. Szavait, melyekben 26 éves tanári pályájának tapasztalatai voltak tömör kifejezésekben összesűrítve, figyelemmel hallgattuk; senki sem gondolta azt, hogy nem telik el kétszer huszonnégy óra s azok az ajkak, melyekről mindig és most is, utolsó előadásában, a tanítványai iránti meleg szeretet szavai hangzottak el, örökre elnémulnak. Végvári István nemesi családból származott, s Debrecenben 1883. március 2-án született. Középiskoláit a debreceni református kollégiumban végezte kiváló eredménnyel, majd a budapesti M. kir. Tudományegyetem bölcsészeti karának lett hallgatója. 1907-ben a mennyiségtan-fizika szakcsoportból tanári oklevelet szerzett. A fizikából báró Eötvös Loránd, a világhírű magyar tudós volt a tanára. Tanári működését is Debrecenben, a Dóczi református leánygimnáziumban kezdte meg 1908-ban. Itt tanított a világháború kitöréséig, amikor mint tart. hadnagy a harctérre vonult. 1916. augusztus 9-én az olasz harctéren gránátszilánktól megsebesült. Felgyógyulása után 1917-ben a pécsi m. kir. hadapródiskolába nyert beosztást. Ily minőségben ténylegesíttetett 1918. júniusában. A kommunizmus alatt saját kérelmére megvált állásától s visszament régi intézetébe, a debreceni leánygimnáziumba. Mikor az oláhok Debrecent megszállták, őt is internálták. Internálása megszűntével tényleges szolgálatra jelentkezett, s az akkor Győrben működő főreáliskolához osztották be. Ezzel az iskolával Kismartonba, majd ismét Győrbe, végül 1922. januárjában Pécsre került. Azóta intézetünknél működött, mint a mennyiségtan és fizika tanára. Kitűnő matematikus és fizikus volt. A harctéren vitéz magatartásáért a 3. oszt. katonai érdemkeresztet, a bronz, az ezüst katonai érdemérmet, az ezüst katonai érdemérmet másodszor, valamennyit a katonai érdemkereszt szalagján a kardokkal, a Károly- csapatkeresztet, a sebesülési érmet és a háborús emlékérmet nyerte el. Jó katona, jó bajtárs, jó tanár volt; java férfikorában bekövetkezett halála családjával együtt gyászba borította intézetünket. Kegyelettel őrizzük emlékét! f Végváry István
