Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1931
18 Az út tehát, melyen eljutott Balassihoz az olasz pásztordráma, ma még nem állapítható meg teljes bizonyossággal. Az a hipotézis azonban, hogy a lengyelek nagy költőjének, Kochanowsski-nak (meghalt 1584-ben), művei inspirálták volna őt egy pásztordráma megírására, nem valószínű azért, mert bár Kochanowsski 1551 után huzamosabb ideig tartózkodott Itáliában, mégis inkább Petrarca és a francia humanizmus, mint a korabeli olasz pásztorköltők hatása alatt állt. Nem tudjuk kimutatni azt sem, hogy egyáltalán ismert-e Kochanowsski pásztordrámát. Az alig néhány versszakos „Sobotka“ című népszerű költeményében kimutathatunk ugyan pásztor- motívumokat (fiatal lányok táncot lejtve, szerelemről énekelnek és epedve várják szerelmeseiket), de mégsem sorolhatjuk e szép lírai költeményt a pásztorköltemények közé. Lehetetlennek tartjuk viszont, hogy ne hallott, látott, vagy olvasott volna pásztorjátékot, mikor abban az időben Itáliában még a levegő is telítve volt velük. Ez azonban a lényegen nem változtat, mert ha ismert is néhányat, ihletet nem merített belőlük. Balassi és Kochanowsski közelebbi ismeretségéről mit sem tudunk. Valószínű azonban, hogy Balassit, aki folyékonyan beszélt lengyelül, s Lengyelországban hosszabb ideig élt, érdekelte a lengyel költészet is, ismerte annak közszájon forgó alkotásait, s így hatással is lehetett rá lírájában, de nem valószínű, ez a „Credulus és Julia“-t illetőleg, ami pedig éppen minket érdekelne. Balassi haláláig, 1594-ig, az olasz eredetű pásztoraié még ismeretlen volt Lengyelországban, legalább is a lengyel irodalomtörténet nem tesz említést róla, s ilyen adat még a levéltárak mélyéről sem került elő. M. Brahmer a „Petrarkizmus a lengyel költészetben“ című mű szerzője és az olasz-lengyel irodalmi kapcsolatok jelenkori egyik legtevékenyebb kutatója, -- akivel személyesen is volt alkalmam e kérdésben megbeszéléseket folytatni, — nem tartja valószínűnek, hogy 1594-ig ismertek volna Lengyelországban olasz pásztor- játékokat; ennek sincs semmi nyoma a mai napig. Sőt egy rövid emberöltő múlva Zimorovicz: „Rohsolanki“-jában (1654) se találunk pontosan kimutatható hatásokat. A krakkói könyvtárban tehát nem sok reménnyel lehet folytatni a kutatást, habár az átvizsgálásán és kiadatlan anyagban még bővelkedik, de hátra van még Bécs. A következő lépés annak a földerítése lenne, hogy melyek voltak azok a pásztorköltemények, melyeket Balassi haláláig Bécsben ismertek. Ezek összehasonlítása a Credulus és Julia-val talán elvezetné a végcélhoz a kutatót és nagy szolgálatokat tehetne a magyar irodalomtörténetnek, megállapítva és feleletet adva az ezek után még mindig nyílt kérdésre: honnan vette Balassi a „Credulus és Julia“-t? Bornemissza Péter, aki Páduában diákoskodott és sokat utazott az olasz földön, ismerte és olvasta az olasz költőket, szintén lehetett hatással Balassira, kinek egyidő- ben nevelője is volt. Ennek a kimutatása azonban már sokkal nehezebb, mert semmi adatunk nincsen arra, hogy hol s merre akadhatunk rá, s csak a véletlen szerencse segíthetne, éppen úgy, mint a „Credulus és Julia“ töredékének feltalálásánál. Esetleg a bécsi levél- és könyvtárak rejtegethetnek ebben a kérdésben is valamit, mert Bornemissza Itáliából hazafelé jövet, Bécsben is tartózkodott és itt adta ki magyarul Sofokles „Elektra"-ját.25 A harmadik esetről azonban nem szabad megfeledkeznünk. Ha elismerjük azt, hogy Balassi nagyon szerette Losonczi Annát, vagy bárki mást, s e szerelméről énekelni is tudott, úgy — ha költeményeiben akár olasz-lengyel, akár német mintákhoz ragaszkodott, vagy ezek példáit látta is maga előtt, mégis hő szíve szerelmének kellett diktálnia azokat. Amíg tehát az egyik pártatlan, tudós kritika úgy véli, hogy megtalálta a modellt, melyről költője mintázza műveit, addig a másik 25 Dr. Kastner Jenő: I. rapporti letterari tra 1‘Italia e 1‘Ungheria (L'Europa Orientale 420. lap.)
