Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1931

19

ismét más modellhez látja közelebb állónak: a valóságban pedig mindkettő bárkáját a saját országának partjai felé ringatja az alkotó szelleme.

II Pastor Fido.

Az olasz renaissanceból fejlődött tovább a barokk művészet, „Aminta“-ból a „Pastor fido“.

Miként az előző oldalakon olvastuk, Tasso jelen volt a „Sfortunato“ előadásán, s így személyes tapasztalatai alapján alkothatta meg kritikáját is. Hasonlóul végignézhette és bírálhatta az „Aminta“ bemutatóját G. B. Guarini. Biztos adataink ugyan nincsenek, de nem valószínű, hogy egy olyan nevezetes alkalmat, melynek előkészületei is nagy port vertek, a hideg, számító, önző természetű Guarini elmulasztotta volna akkor, amidőn azt a maga számára hasznosíthatta. Guarini 1573 áprilisában már Ferrarában tartózkodott, de egyébként is, még Pá- duából, jó ismeretség fűzte Tassohoz. Akár jelen volt azonban a bemutatón, akár nem, kétségtelen, hogy az „Aminta“-t kéziratos másolatból, vagy színpadról, de részleteiben is tökéletesen is ismerte. Az „Aminta“-n kívül ismerte az egész buko- likus költészet addigi fejlődését, a közkézen forgó eklogák egész seregét, mert máskép nem ajándékozhatta volna meg az olasz irodalmat a „Pastor fido“-val, mely gyönyörű pásztorjáték képviseli az olasz irodalomban a barokk művészetet. Vagy nem pásztorjáték-e a barokk döntő tekintélyű nagy mesterének, Lorenzo Bernini- nek (meghalt 1680.) Rómában a Villa Borgheseben látható szobra? Apolló üldözi Dafnet, aki fává változik! Nem is szobor, nem is súlyos márvány, hanem légies könnyedségii porcellán figurák, — egy pásztorköltemény, kidolgozva a legapróbb részletekig. A diszítőinűvészet minden mozgalmassága, minden gazdagsága és pazar pompája kihívóan kacag felénk Dafne finoman ívelt alakjairól, éppúgy, mint a „Pastor fido“ minden sorából.

Rövid tartalma a következő:

Árkádia fölött átok nyugszik. Egy fiatal pásztorlányka hűtlensége miatt az istenek azzal büntették a pásztorokat, hogy évenként egy fiatal leányt kell felál- dozniok Diana tiszteletére. A jóslat szerint az átok csak akkor fog megszűnni, ha egy isteni eredetű pásztor egy ugyancsak isteni eredetű pásztorlánnyal szerelemben egyesül. Silvio az isteni eredetű pásztor, Herkules leszármazottjának, Montano főpapnak fia, — Amarilla az isteni eredetű pásztorlányka, Pan isten leszármazottjának a leánya. Ezeknek kellene egymásénak lenni. Igen ám, csakhogy Silvio nem szereti Amarillát, egész életét a vadászatnak akarja szentelni. Amarilla pedig egy Mirtillo nevű ugyancsak pásztort szeret. Silviot Dorinda szereti és vadászatai alkalmával folyton üldözi szerelmével. Éppen ilyen komplikált a helyzet a mellékalakok között is. Az intrikus szerep Corisca-é, aki Mirtillot szereti és minden áron meg akar szabadulni vetélytársnőjétől, Amarillitől, s el akarja tenni láb alól. Féltékenységet ébresztve Mirtillo iránt, becsalja egy barlangba és szövevényes körülmények között úgy intézi, hogy ugyancsak hasonló okok miatt a barlangba jusson Mirtillo is, mikor ketten egyedül maradnak, rájuk csukja a barlangot, s rajta kapatja őket a papokkal. Árkádia törvényei szerint a hűtlenségen ért pásztorleány halállal bűnhődik. így a szép Amarillit is — ártatlansága ellenére — halálra ítélik. Mivel a törvények a helyettesítést is megengedik, Mirtillo, a „pastor fido“, a „hű pásztor“, jelentkezik Amarilli helyett. A halálbüntetés végrehajtása előtt minden jóra fordul. Kiderül, hogy Mirtillo ugyancsak isteni eredetű, — Silvio testvére, Montano főpap édes gyermeke, akit piciny korában egy árvíz elsodort s azóta az atyja halottként siratja. A fiúcska azonban nem pusztult el, mert bölcsőjét az ár partra vetette és ismeretlen helyen felnövekedett. így a jóslat őreá vonatkozik, mert isteni eredete és sze2*