Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1931
15 széles hullámait. Ma vadon nőtt magastörzsű bokrokkal és fákkal van borítva. Teljesen lakatlan, csak néha látogatja meg egy-egy halászbárka, vagy kiránduló társaság. Nyoma sincs a kultúrának. Pedig valaha nemes gyümölcsfáktól, s tarka virágoktól volt ékes, rigófüttytől, csalogánydaltól hangos. Ma a gyík, meg a vízisikló menekül ijedten a szokatlan emberi léptek zajára, pedig valaha a sokféle háziállat között büszkén sétált az indiai páva is. Itt épített 1520 körül I. Alfonzo egy gyönyörű kastélyt. -,,BeIvedere“-nek keresztelte és az Este-család kedvenc szórakozó helye lett. Olyan szép volt, mint egy földi paradicsom, egy valóságos „Eliseo“. — így ír róla A. Faustini, az egyetlen fer- rarai történész, aki még saját szemeivel látta. Ezt a helyet választotta ki Tasso, darabja első bemutatására. Az előkészületeket személyesen vezette. Személyesen irányította és preparálta a később Francia- országban oly híressé vált „gelosi“ színtársaság művészeit, akik darabját oly fényes sikerre juttatták. Többet nem tudunk, mert ezideig több hiteles adat nem került elő. „Peccato — mondja Carducci — chi sa, quale spettacolo di natura e d,arte, di bellezza a di sentimento, dinanzi al sole tramontante o sotto le limpide stelle, su la placida corrente, luccicante tra i pioppi del fiúmé dTtalia, eterno nel mito e nella poesia.20 21’ A darab meséje a lehető legegyszerűbb: Aminta szerelmes Diana egyik nimfájába, Silviába, de ez hallani sem akar a szerelemről és egy rengeteg erdőbe menekül, hol nyoma vész. Egy nimfa, aki távolról követi, megtalálja véres kendőjét, s így Aminta joggal elhiheti, hogy szerelmesét széttépték a vaduk. Bánatában öngyilkosságra készül s a meredek sziklafalról le akarja vetni magát. Később kiderül, hogy Silvia él, s midőn megtudja Aminta sötét tervét, megbánja kegyetlenségét és egymásé lesznek. Mint látjuk, itt is egy képzelt, egy idealizált világban — Árkádiában — vagyunk. Csakhogy e képzelt világ lakóinak valóságos szíve van, melyet valóságos emberi szerelem tüze hevít. Ez az érintkezési pontja Árkádiának a való világgal. Torquato Tasso az emberi szív tökéletes ismerője volt. — Ő maga is szeretett, — legszebb álmait neki is Ámor sugalmazta. A mese — a bukolikus költészet tradíciói nyomán — a megszokott pásztortéma köréből való, amely él és várágzik, s melynek illatával telítve van a poeta körül a levegő is. A pásztorélet a legtisztább egyszerűségében, szűzies ártatlanságában van bemutatva. Aminta mérhetetlen szerelme és Silvia félénk visszahúzódása — „... sola da vergogna e non crudeltate ___“ — által keletkezett események alkotják a tartalmat, mely — mint láttuk — a lehető legegyszerűbb és talán ke- vésbbé drámai természetű. Nem is ebben van az „Aminta“ értéke, hanem a nyelve tisztaságában, rímeinek gördiilékenységében és harmonikus összecsengésében, mely gyakran a verssorok közepén is felcsillan és elősegíti azt a kellemes zenei hatást, mely az. „Aminta“ egyes részeinek hangos olvasása által a fület gyönyörködteti. Azokon a helyeken látjuk legjobban a költő páratlan zsenialitását, ahol teljesen átadja magát fantáziájának és elfelejtve mindenféle előtanulmányt, szinte öntudatlan állapotban engedi magát röpíteni múzsája szárnyain. Mihelyt a valóra ébred, mihelyt keres emlékeiben, mihelyt a túlfeszítéstől megbénulnak érzelmei, mihelyt fékezni kezdi szellemét, megcsuklanak a gyorsröptű szárnyak és visszaesik az egyhangú, 20 „Kár — mondja Carducci — ki tudja a természetnek, művészetnek, szépségnek és érzelemnek mily látványossága lehetett a lenyugvó nap előtt, vagy a tündöklő csillagok alatt, Itália nyárfákkal szegélyezett, nyugodtan hömpölygő, mítoszban és költészetben egyaránt örök folyójába zárva.
