Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1931
9 így fejlődött, így terjedt a pásztorgondolat, így jutott Jacopo Sannazaro örökébe, aki e műfajt teljes győzelemre vezette. Sannazaro (1458—1550), a nápolyi nemes költő, szerelmi bánatában Nápoly környékén levő családi birtokára vonul vissza. A zavartalan, csöndes magány, a festői vidék, lassan-lassan elhomályosította a fájdalmas emlékeket, háborgó lelkében elült a vihar, meggyötört szívébe csöndes melankólia szállt. A hegyoldalakon nyájaikat legeltető pásztorok békés élete eszébe juttatta az antik idillek kedves képeit: Yergiliust, talán éppen ott, ahol Árkádia pásztorait, mint nagy zenekedvelőket, említi Pilinot, aki szerint abban a távoli, hegyektől borított országban a világ legnagyobb és legszebb szamarait nevelik a pásztorok; Polibiot, aki lakosait nagy zenebarátoknak tartja, mert azok énekelve szokták dicsőíteni a hősök vitézi tetteit, így elmélkedhetett csendes megadással, így születhetett meg agyában egy csodás, egy boldog ország képe, ahol béke honol, ahol ártatlanság uralkodik, ahol a szerr- lem a legfőbb törvény.11 így született meg Árkádia.12 Sannazaro Árkádiája 12 prózai részből és 12 eklogából áll. Előbbi az elbeszélői, — a leíró, utóbbi a lírai és elégiái rész. Bár Sannazaro alapjában véve nem volt lírai költő, mégis lírája a pásztorlíra tetőpontját jelenti. Ő ad lelket a pásztoroknak, színt, karaktert a környezetnek, s mintegy varázsütésre életrekelti az eddigi merev, mozdulatlan, üres pásztorképeket, melyek magukkal víve bukolikus jellegüket, beléptek a költő egyéni életébe, összevegyültek egyéni szerelmeivel és a lírának egy egészen különös faját alkották. Sannazaro Árkádiája nem szürke, terméketlen, halott ország: Árkádiában az ideális élet meleg napja süt. Tekintélye és példája véglegesen megállapítja a pasztorálé minden motívumát. Üj formákban mesél a pásztorvilágról, új utakat, új módokat jelöl a dráma felé, de ő maga' kedves intermezzoival megtartja lírai jellegét. A külső formát Boccaccio „Ameto“-ja tanácsolta. Ez adja meg a mű általános keretét. De ami az Ameto-ban egy rövidke epizód, az Sannazaronál már hosszú esemény. Felhasználja Boccaccio egyéb munkáiban is13 olvasható küzdelmeket, varázslatokat, látomásokat, kalandokat, s néha-néha fel-felcsillan Dante14 hatalms alakja. Mindemellett Sannazaro nem nevezhető utánzónak. Árkádia tervrajza egyemegszokott argumentumokat nem pásztorral, hanem valaki mással mondatták el. Egyébként is szegényes kompozíciók, tárgyuk rendszerint parasztlakodalom. A stílusban azonban lényegesen különböznek. A bukolikák pásztorainak stílusa emelkedettebb, talán fejlettebb is, arányban áll nemes és előkelő származásukkal: hiszen éppen ebben nyilvánul a fantázia, a pásztorfikció. A pásztorok és pásztorlányok gyakran isteni eredetűek, gyermekei a pásztorok istenének, „Pan ‘-nak. A „rusticana“ nyelvezete népies, sokszor nyers. 11 Boccacio a „Ninfale fiesolano“ első két versszakában bejelenti a szerelem eme souverain erejét: I. „Amor mi fa parlar .............. II. „Amor é quel ehe mi guida, e conduce NelPopra, la qual a seriver vegno: Amor é quel ehe a far questo rn‘induce, ( he la forza mi dona con 1‘ingegno: Amor é quel ehe mi sforza ch‘io dica Amor é quel ch‘é mia forza, e mia luce, E che di Ilii trattar m‘ha fatto degno: D‘un amorosa storia, e molto antica.“ 12 Sansoviano szerint azért választotta e helyet, mert Árkádia egy természeti szépségekben bővelkedő ország. A valóságban azonban nem így áll a helyzet. A földrajz egész másként írja le Peloponesust. Bizonnyal Nápoly környékére gondolva beszél Árkádiáról. 13 A „Ninfale fiesolano“ és „Filocolo“-ra gondolok. 14 „Vita nuova“.
