Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1930
6 honvéd nevelőintézetben, köztük a pécsi hadapródiskolában. Ez idő alatt bőséges paedagogiai tapasztalatra tett szert. Nagy agilitása, szervező tehetsége, éles ember- és tárgyismerete, nagy látóköre, közvetlen modora s ha kellett, erélye biztosítékot nyújtottak arra nézve, hogy az új iskola megfelel feladatának. — 1919 október 11-én érkezett Hajmáskérre, s mikor átvette a parancsnokságot, 5 pavilion, 6 tanár, 50 növendék, hiányos anyagi felszerelés állott rendelkezésére. A paedagogiai segédleteket, eszközöket az új iskola jóformán egészen nélkülözte. A növendéki létszám a naponkénti bevonulásokkal rohamosan nőtt. A rendszeres tanulást azonban csak december elején lehetett megkezdeni, amikor a minisztérium polgári tanárokat, köztük négy menekült premontrei és egy piarista tanárt fogadott fel, s ezek az intézethez megérkeztek. De az eddig eltöltött két hónap sem veszett kárba. A növendékek fegyelemre szorítása, az intézeti házi és szolgálati rend megszilárdítása az időközben kapott nevelőtanárok segítségével ezalatt ment végbe. A növendékek megszokták a rendet és egymást, megismerték a rájuk váró feladatot és elöljáróikat. Létszámuk ekkor már elérte a 366 főt, az egyes évfolyamokat a), b), c) osztályokra kellett tagolni. Ez is szükséges és hasznos munka volt. A viszonyokról a parancsnok a következő jellemző sorokkal emlékezik meg: „öt pavillonban helyezkedett el az iskola. De milyen állapotban! Az épületek ablaktáblái jórészt üresek. Üveg nincs, csak itt-ott maradt meg épen egy-egy ablaktábla, a többit papírral kellett beragasztani, vagy téli időben szalmazsákkal és pokróccal betömni. Ajtók rosszak, a folyosókon vígan száguld végig és szomorú nótákat dudol a jó bakonyi szél. Hányszor történt meg, hogy a tanterem ajtaját bevágta a szélroham s padokkal kellett az ajtókat eltorlaszolni! Hányszor kellett csikorgó hidegben előadás alatt ablakot, ajtót nyitni, mert a kályha füstjétől sírt az egész osztály, tanár és tanítvány egyaránt! Mert fűteni ilyen szélroham alkalmával nem lehetett. Kesztyűben, köpenyben, pokrócokba burkolózva, dideregve tartották az órákat. Isten csodája, hogy a vékony falak között ebben a kemény télben komolyabb baj, betegség nem ütötte fel a fejét.“ A parancsnok vállaira nemcsak a növendékek vezetésének és ellátásának gondja nehezedett, neki kellett gondoskodni tanárainak és altisztjeinek részére lakásról, ellátásról, nem egyszer bútorról. Nehéz, nyomorúságos idők voltak azok! A tanárok között is voltak olyanok, akik apró gyermekekkel, — mindenükből kifosztva, egy kofferrel állítottak be az intézethez. December elejétől kezdve folyt tehát a rendszeres tanítás, de nemsokára félbe kellett szakítani. A hajmáskéri tábor helyiségeire mihamar szüksége lett a katonaságnak, a főreáliskolának 1920 március 2-án Győrbe kellett átköltöznie, hol az oláhoktól leszerelt ágyúgyárat jelölték ki szállásul részére. Március 6-án az iskola már Győrben volt, neve ettől kezdve győri m. kir. katonai főreáliskola — s megkezdte a berendezkedést. Erről a parancsnok a következő sorokat írja: „Az ágyúgyárban hely bőségesen van. A növendékek hálóterme a volt lemezhengerelő műhely. Nagysága szinte elképzelhetetlen annak, aki nem látta. Sínpárok futnak benne végig. Kapuin vonatok jöhetnek be. 360 növendék ágyastól alig hogy észrevehető benne. Ez a terem hálóterem, tornaterem, tanterem, játszótér egyben. Itt tart órákat az iskola is, míg a tantermek elkészülnek. Az óriási terem négy sarkában a négy összevont osztálynak egyszerre, egyidőben vannak az előadásai. Nem zavarják egymást, egyik saroktól a másikig nem hat el a hang. De nemsokára elkészültek a tantermekké átalakított volt munkás mosdóhelyiségek, s az egyes — most már — párhuzamos osztályok itt találnak elhelyezést. A volt gyári irodahelyiségek és rajztermek egy részében az intézet irodái, hivatalai helyezkednek el, a többi része pedig a tanári és altiszti karnak és családjainak szolgál kényelmes szép lakásul.“
