Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1929
6 tudnunk kell, hogy mérhetetlen és kifürkészhetetlen bölcseség uralkodik felettünk, és ennek millió megnyilvánulása be fogja láttatni velünk saját tehetetlenségünket, saját parányiságunkat. Ha idáig elérkeztünk, mily boldog érzéssel nézzük a világ hiú tolakodását, mily szánalommal telt csodálkozással állunk félre dölyfös felfuvalkodottságok üressége előtt. Mily könnyű ilyenkor az élet terhe, mily felemelő érzés az a tudat, hogy a nyomorult embernek nem marad más hátra, mint — térdre rogyni! Az így kialakult hitet nem dönti meg, nem ingathatja meg semmi. Tartom pedig az ezen a tudáson alapuló hitet annál fontosabbnak épen növendékeinknél, mert jövendő pályájuknál fogva vezetésre lesznek hivatva, és nem egyszer kell majd térítő munkát végezniük, ha arról lesz szó, hogy a tömeget a frázisok ürességéről meggyőzzék. Ha az erkölcsi nevelés fontosabb, mint a tudás, akkor az erkölcsi nevelésre való kitérés is fontosabb, mint pár üres statisztikai adat felsorolása. Ez elméleti rész után áttérhetünk az egyes nagyobb európai államok pedagóiai berendezkedésére; sajnos, a hely rövidsége (és szerény tehetségem) is keretet szab ennek az igen érdekes és tanulságos anyag tárgyalásának. Legközelebbi szomszédunk Ausztria. Dottrens, a genfi Rousseau-intézet tanára 1926/27. évben félévet töltött Bécsben az osztrák iskolák tanulmányozása céljából. Tapasztalatait „L’éducation nouvelle en Autriche“ című Neuchátel-ben megjelent könyvéből veszem Kenyeres Elemér közvetítése útján. (Magy. Paedagogia, 1929. 3—6. szám 135. oldal.) A legújabb osztrák iskolareformokat Ottó Glöckel, szociálista miniszter, vitte keresztül — persze csak Bécsben, mert a vidék nem szocialista, az maradt a régi, még jórészt Mária Terézia és II. József szájaize szerinti berendezkedésnél. Az újítás már a kisdedóvón kezdődik. . . sőt előbb, a születésnél, vagy még előbb. — Ennek olyan oroszos íze van. Rászoruló anyák minden támogatást megkapnak, szóval szabad a vásár, az állam átveszi a gyermekeket a bölcsőből. Minden munkába menő szülő beadja gyermekét az óvodába, és este 6 órakor kiveszi — ruhatárrendszer. — Nyugodtan dolgozik, mert gyermeke a legjobb helyen van. E rendszer pedagógiai elve: „A tehetséget lehető legjobban kiképezni, bármilyen és bárki legyen a szülője.“ 6—10 éves korig elemi iskolába, 10—14 évig az u. n. Allgemeine Mittel- schule-ba járnak a tanulók. Ez a kötelező. A legmerészebb újítást az elemi iskolában vitték keresztül, mely szerint az elemi iskola nem arra való, hogy megtanult anyagot jól felmondjanak, nem arra, hogy a tanulókkal egy tantervbe foglalt anyagot megtaníttassanak, hanem hogy a gyermek tevékeny, sőt öntevékeny legyen. A tanuló azt tanulja, amit akar. Az iskola a gyermekért van ... Igen, ezt mi is mondjuk, de ők ezt úgy fogják fel, hogy a gyermekek határozzák meg a tantervet. Dottrens ezen elv ellenségeinek ajánlja, hogy nézzék meg a bécsi osztályokat, ahol 75.000 gyermeket nevelnek, és híveivé lesznek ennek a rendszernek. Bécsben már találunk munkaiskolát, melyről az első részben szóltam. Itt csak olyan tantárgyak vannak, melyeket a gyermekek akarnak: nincs órarend, nincs csengetés (nincs elkésés), az óra, illetőleg a tanítás addig tart, míg a gyermekek érdeklődnek — egy hétig, ha kell! írni, olvasni stb. itt is tanulnak, de nem könyvből és mechanikusan. Fődolog a megfigyelés helyessége. írásbeli fogalmazás a III. osztályban kezdődik. Számtan, mint tantárgy, ismeretlen. A számtani műveletekre a gyermekek alkalmilag és jórészt maguk jönnek rá. Állítólag nagy eredményeket érnek el a rajzban. Torna, mint óra nincs, de sok a kirándulás és séta. Középiskolák: 1. van mint említettem: Allgemeine-Mittelschule, I—IV. o.-ig; ez megfelel a polgári iskoláknak ; 2. Deutsche-Mittelschule I—IV. o.-ig; 3. Szövetségi nevelőintézetek I—VIII. o.-ig; ak
