Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928
6 mint monografikus művek, a vázolt történelmi téma legfontosabb kútfőinek volnának tekinthetők. Ezen művek közül elsőnek kell megemlítenem kiváló historikusunknak, a kuruc kor kitűnő ismerőjének, Báró Forster Gyulának az Egyetemi Nyomda kiadásában 1925-ben megjelent monográfiáját, melynek címe „Gróf Bercsényi László, Franciaország marsallja.“ Ezen kútfők közé kell számítanom azt a rövidebb dolgozatot is, mely Haraszti Emilnek, a jeles művészettörténetírónak tollából francia nyelven a „Revue des Études hongroises et fmno-ougriennes“ c. folyóirat 5. évfolyamában jelent meg: „Les Hussards hongrois en Alsace“ címmel, — valamint Reinach-Foussemágne grófnőnek a Revue de Hongrie 1910-es évfolyamában közölt történeti értekezését is, melynek címe „Les Hussards hongrois sous 1’ ancien régime“. Az ezekből, meg Thaly Kálmánnak, Ballagi Aladárnak egyes kisebb dolgozataiból merített olvasmányaim eredményét adom az alábbiakban, célul tűzve magam elé, hogy a magyar huszároknak különösen az „ancien régime“, vagyis XIV., XV. és XVI. Lajos királyok seregeiben vaió szereplését ismertessem meg röviden olvasóimmal, de olyan módon, hogy az elmondandókban kellő megvilágítást nyerjen annak a nagy katonának a történelmi szerepe is, aki az egész franciaországi magyar huszárság első és igazi megszervezője lett, s aki ott, francia földön kiváló bátorságával, szervező és hadvezéri képességeivel a magyar katona dicső hírnevét megalapozta. Vannak e tárgynak természetesen kiváló francia historikusai is, mint: Dániel,1 Charles Quincy,2 Eugene Fieffé,3 Staub,1 5 A. Pascal/' Henri Choppin,6 J. Mathorez,7 stb. Ezeknek művei azonban — sajnos — számomra nem voltak hozzáférhetők, s így belőlük csak annyit meríthetek, ameny- nyit a fent idézett hazai kútfők tőlük maguk is átvettek és megvitattak. A magyar huszároknak más államok hadseregeiben való szereplése hazai és külföldi kútfők egybehangzó véleménye szerint a XVII. században kezdődik, s összefüggésben áll részint a török hatalom visszaszorításának, részint a nyomában fellépő, elnémetesítő, erőszakos osztrák uralomnak speciális körülményeivel. Amilyen mértékben haladt előre t. i. az országnak a török rabság alól való felszabadítása, olyan mértékben szabadultak fel és jutottak hírnévre a végváraknak jórészt huszárokból álló védőrségei. S amilyen mértékben vált egyre jobban érezhetővé az osztrák uralom gyanakvó, elnyomó, minden magyar nemzeti aspirációval szemben ellenséges politikája, oly mértékben váltak ezek a magyar csapatok vagy magyar vezérlet alatt, vagy idegen fejedelmek szolgálatában a magyar nemzeti érdekek elszánt védelmezőivé. Természetesen sok megmaradt belőlük kényszerűségből vagy meggyőződéses hűséggel a császár seregeiben is s ebből kifolyólag a magyar huszár — sajnos — sokszor harcolt magyar huszár ellen a hazai vagy a külföldi csatatereken vívott ütközetekben. Az augsburgi liga háborújában (l(iH7—97) a huszárok már igen fontos és előkelő szerepet játszanak. Megismervén azokat az előnyöket, amelyeket a gyorsan mozgó, könnyű fegyverzetű huszárcsapatok a hadvezetésnek nyújtanak, lassankint jóformán minden uralkodó megszervezi hadseregében a maga első huszárcsapatait. Eleinte csak a szökevény magyar katonákat fogadták be az escadronokba, később azonban más nemzetiségű katonákat is felvettek a keretek kitöltésére. Erről a tárgyról szólva 1 Histoire de la milice francaise et des changements qui s’ y sont faits depuis 1’ établissement de la Monarchie Francaise dans les Gaules jusqu’ a la fin du régne de Louis le Grand, Amsterdam, 1724. 2 Histoire militaire du régne de Louis le Grand, 1726. 3 Histoire des troupes étrangéres au service de France etc. Paris, 1854. 1 Histoire de tous les régiments de Hussards, Paris, 1867—69. 5 Histoire de 1’ armée et de tous les régiments depuis les premiers temps de la Monarchie Francaise jusqu’ ä nos jours, Paris. 6 Trois colonels de hussards: le Marquis de Conflans, le Comte d’ Esterházy et le Duc de Lauzun. Paris, 1896: 7 Les étrangers en France sous 1’ Ancien Régime. Paris 1919.
