Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928
7 Forster a magyar huszárcsapatok közkedveltségének dokumentálására Ligne herceg szavait idézi, ezét a belga származású híres osztrák tábornokét, aki, mint író is nagy tekintélynek örvendett a maga korában. „Préjugés militaires“ c. müvében a magyar huszárokról szólva Ligne herceg a következőket írja (1795): „A magyar, állítják, a lovaglásra született és megelőzi ebben az összes többi nemzeteket. Én őket mindig a numidákhoz hasonlítottam harcolási és lovaglási modoruk tekintetében.“1 2 Általánossá vált s az akkori viszonyok közt könnyen, igazolható is volt az a felfogás, hogy a háborúban nincsenek hasznosabb csapatok, mint ez.a könnyű lovasság, feltéve, hogy jól vezetik őket. Ami speciálisad Franciaországot illeti, a történeti feljegyzésekből megállapítható, hogy ott a könnyű lovasság megszervezése a XVII. század kezdetére, XIII. Lajos király korára esik. XIII. Lajos és hatalmas minisztere, Richelieu bíbornok tekinthetők a francia könnyű lovasság megszervezőinek s mint nagyon jellemző dolgot fel kell említenünk, hogy mikor e lovasság hivatalos elnevezésének a megállapítására került a sor. Richelieu a királyhoz tett felterjesztésében a „Cavalerie hongroise“ kifejezés elfogadását hozta javaslatba,3 Hogy a király döntése mi volt, nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy francia írók már „huszárokénak nevezik azt az öt compagnie lovasságot, mely 1637-ben részt vett Landrecies északfranciaországi város ostromában és bevételében. A XVII. századi összes tudósításokból kitűnik, hogy ez időben már a magyarok egész Nyugat-Európában, de különösen Franciaországban „étaient fort á la mode“, s amerre megfordultak, uralkodó és nép valósággal rajongtak az új jövevényekért. Még az e korbeli művészetek is merítettek tárgyat és inspirációt koruknak a magyar vitézekért való általános lelkesedéséből. Ennek illusztrálására nagyon alkalmas lesz itt azoknak a művészettörténeti adatoknak a rövid összefoglalása, amelyeket Haraszti Emil idézett müvében a magyar katonák népszerűségének dokumentálására ügyesen csoportosított.3 Célestin Harst p. o., ez az elszászi származású francia bencés szerzetes és hírneves zenész a XVIII. század elején két magyaros témájú zeneművet komponál s azok közül az egyiknek a „La Fuite des Hongrois“, a másiknak a „L’Hussart“ címet adja. Bizonyos, hogy a két zenemű annak a nagy és általános lelkesedésnek a hatása alatt jött létre, amely akkoriban francia földön a magyar katona minden lépését kísérte. Haraszti elismeréssel szól a „L’Hussart“ című darab erőteljes ritmusáról, s a „La Fuite des Hongrois1 hatalmas prestissimójáról, mely a szélsebességgel vágtató és pallosukat forgató magyar vitézek rohamát festi hatásosan. S bár kimondottan magyaros motívumok a két darabban nem találhatók, részünkről, mint a magyar katona iránt akkor Európa szerte megnyilvánult lelkesedés és rokon- szenv kézzel fogható jelei, minden esetre csak hálás érdeklődésre tarthatnak számot. Megelőzőleg, még a XVI. század folyamán a reichenbergi Christophe Demantius- nak voltak a magyar katona iránti tisztelettől sugalt nevezetes zenei szerzeményei.4 * A XVII. és XVIII. században igen sok francia, német és olasz zeneszerzőnek vannak olyan táncdarabjai, melyek címeikkel (Cotillon Hongrois, les Capucins Hongrois, Ungarischer Dantz, Ongarese) szintén szerzőiknek a magyar témák iránti érdeklődéséről tesznek tanúbizonyságot.6 Végül a képzőművészetekben a német Rugendas 1 Forster i. m. 58—59. o. 2 Haraszti i. m. 78. o. 8 Haraszti i. m. 77. o. 4 „Ein neues Lied wie Raab wieder gewonnen ist worden.“ A mű, mely Breslau város könyvtárában őriztetik, több szakaszra oszlik, s azok felett a következő érdekes címek olvashatók : „Ungarisches Heerdrummel“,— „Feldgeschrey des christlichen Ungarischen Kriegsvolcks“ — „Siebenbürgische Heerpauken“, etc. — Haraszti i. m. 80. o. 6 Haraszti i. m. 81. o.
