Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928

25

3. Változások a tanári testületben. Még a tanév megnyitása előtt megváltak intézetünktől s a V. K. M. rendelete szerint más beosztást nyertek: Koren Pál evang. lelkész, Bujdos Balázs, Kresadló Ferenc, Páncél Lóránd, Pápa Nándor nevelőtanárok és Godál József közigazgatási tisztviselő. Volfschmidt Miklós nevelőtanár nyugalomba vonóit. — Távozásuk az intézetre nézve komoly veszteséget jelentett. Eveken át derekasan kivették részüket az intézet falai között folyó nemzetépítő munkából, — s a szebb magyar jövő zálogainak biztosításáért küzdő gárdánk legjobbjainak bizonyultak. Szeretetteljes, odaadó munkálkodásukkal a növendékek háláját, egyéniségük nemes tulajdonságaival a tanári kar szeretetét vívták ki maguknak. Ez a hála és ez a szeretet kíséri őket életük további útjain. Intézetünkhez helyeztettek: Szabó Gábor evang. lelkész és László Elek gazdaság-közigazgatási tisztviselő.

4. Hivatalos látogatások. A V. K. M. V/b. ügyosztályának vezetője, székelyudvarhelyi Ágotha Árpád vezérfőtanácsnok úr Önagyméltósága a tanév folyamán kétszer szemlélte meg intézetünket. Első látogatása (okt. 24.-25.) egy intézeti hazafias ünnepélyünk megtartásával állt kapcsolatban. Október hó 24.-én lepleztük le az intézet dísztermében azt a pompás, művészi képet, mely a Kormányzó Úr Őfőméltósá- gának lovas alakját ábrázolja életnagyságban, s mellyel maga a vallás- és közoktatásügyi Miniszter Űr Önagyméltósága ajándékozta meg intézetünket. Az ügyosztály- vezető úr második látogatása április utolsó napjaira (ápr. 26—29.) esett. Érkezését megelőzőleg, az ápr. 22.-től 25.-ig terjedő időben a székesfehérvári tankerület kir. főigazgatója, Dr. Mátray Rudolf Úr Öméltósága tartotta meg intézetünkben hivatalos évi látogatását. Megjelent az egyes osztályok tanóráin, megszemlélte a szertárakat, átvizsgálta az Írásbeli dolgozatokat s tapasztalatait, észrevételeit az ápr. 25.-én tartott értekezleten közölte a tanári testülettel. Öméltóságának, aki ez alkalommal először szemlélte meg intézetünket s figyelte meg az abban folyó nevelő és oktató munka menetét, e helyen is hálás köszönetét mondunk azokért a jóakaró, hasznos pedagógiai útmutatásokért, melyekkel a tanári testület tagjait ellátta, s amelyeket gyümöl- csözőleg fogunk felhasználni oktató és nevelő eljárásunkban.

5. Nevelő és oktató eljárásunk irányelvei. Nevelő és oktató tevékenységünkben állandóan szem előtt tartjuk lehetőleg mindazon eszközöket és módokat, melyek nélkül az iskolai munka aligha lehet eredményes. Különösen nagy gondot fordítunk arra, hogy megismerjük növendékeink egyéniségét, értelmi fejlettségüket, jellembeli tulajdonságaikat, gondolkodásmódjukat, magatartásukat. Csakis ezen az alapon reméú hetjük,hogy a bármilyen téren mutatkozó hibákat, fogyatkozásokat kiküszöbölhetjük, vagy legalább csökkenthetjük. Tisztában vagyunk azzal is, hogy nem szabad csupán negatív eredménnyel beérnünk, hanem arra kell törekednünk, hogy a növendékek egyéniségében meglevő jó tulajdonságok kifejlődjenek, megerősödjenek és érvényesüljenek. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor jó munkát végzünk pozitív és negatív irányban egyaránt, mert a lélek értékes tulajdonságainak fölénybe jutása biztosítja a gyengeségek visszaszorítását.

Alaposan tájékozódunk a növendékek ismereteiről, hogy lássuk, milyen alapon folytathatjuk a továbbépítés munkáját. Főleg az újonnan jöttékét vetjük e tekintetben behatóbb vizsgálat alá. A mutatkozó hiányokat jól beosztott fokozatos eljárással pótoljuk úgy, hogy a továbbhaladás se akadjon fenn.

A megbeszélésre kerülő tananyagnak minden oldalról való megvilágítására minden tanár nagy súlyt helyez, hogy növendékeivel az új anyagot megérttesse, mert e nélkül nincs eredményes tanítás és tanulás. Nem sajnáljuk a krétát, sűrűn igénybe vesszük a táblát, a térképek nem csupán szobadíszek, hanem fel is használjuk őket minden adandó alkalommal a földrajzi ismeretek felújítására, gyarapítására és megrögzítésére. Sajnos, földrajzi oktatásunk meglehetősen hiányos. Minden tanár számtalanszor tapasztalhatja, hogy e téren mindig akad pótolni való. Pedig a hazánk földrajzi viszonyaiban való tájékozatlanság nem egyszerű mulasztás, hanem szégyenletes