Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928
26 közömbösség jele. Hogy verjen gyökeret hazánk intergritásának eszméje az olyan ifjú lelkében, aki azt sem tudja, mi tartozik hozzá? Már pedig ennek az eszmének kitéphetetlenül és állandóan működő, öntudatos elemként kell benne élni a magyar ifjúság lelkében, mert ez az alapja a jobb és szebb jövő reményének. Van-e nemesebb hivatás, mint ennek meggyökereztetése? Hazánk és Európa térképe ott függ a falon minden osztályban, s rajta vagyunk, hogy kitörülhetetlenül az elmékbe és szívekbe vésődjék mindaz, amire a térképek tanítanak. Minthogy a teljes megérttetés az alapja az eredményes tanításnak, azért minden tanár nagy gondot fordít arra, hogy módszere segítségével mentül jobban megvalósítsa a célt. Sohasem megyünk el behunyt szemmel egy-egy tanév tapasztalatai mellett és nem engedjük kárba veszni azokat. Minden tanár észlelhet az év folyamán növendékei egyéniségében, a tárgy természetében, a közlés módjában, vagy éppen a saját tulajdonságai között olyan mozzanatokat, melyek arra figyelmeztetik, hogy ajánlatos lenne tanítási eljárásában valami változtatást eszközölni, ami talán csekélységnek látszik önmagában, de jelentős eredményt biztosíthat. Mulasztást követnénk el hivatásunkkal szemben, ha ezeket a megfigyeléseket nem gyümölcsöztctnők munkánk eredményének fokozására. Nem megyünk el megértés nélkül kartársaink tanácsai, figyelmeztetései mellett sem s minden tanár lelkiismeretes, szorgalmas önképzéssel igyekszik elérni azt, hogy szaktárgyainak és a pedagógia tudományának haladásával lépést tarthasson. Amint a tanításnak, úgy a számonkérésnek is megvan a maga módszere, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha azt akarjuk, hogy növendékeink a megértett és elsajátított anyagot meg is tartsák. Intézetünk tanárainak eljárásában e téren is célravezető egyöntetűségre törekedtünk. A feleltetésre legalkalmasabb az óra eleje, egyrészt azért, mert a 10 perces szünet után frissebb az értelmi működés, másrészt azért, mert ilyen módon az óra második felében, az új anyag közlése folyamán nem zavarja többé a növendék figyelmét a felelésre gondolás. Feleltettünk lehetőleg minden órán, mert ez az eljárás rákényszeríti a növendéket arra, hogy állandóan készüljön és így elkerülje az anyagtorlódással járó nehézségeket. Az óránkinti számonkérés nem szorítkozott csak a legújabb anyagra, hanem állandóan visszatértünk a már elvégzett fontosabb elemekre is. Ezen eljárással véljük biztosíthatni az anyag részei közötti állandó összefüggést, valamint az elsajátított ismeretek megrögzítését. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a felelő növendékben önbizalmat keltsünk a saját képességei iránt. Nyugodtan bevárjuk, hogy elmondja azt, amit a kérdésről tud. Nem akaszthatjuk meg előadásában jelentéktelen hibák miatt, mert különben elveszti ismereteinek kapcsolatát, nem szokja meg az összefüggő, folyamatos, értelmes előadást. Hibás eljárásnak tartjuk, ha a tanár — bizonyos eseteket kivéve — szigorúan megköveteli a könyv szövegének, vagy a saját magyarázatának szószerinti reprodukcióját. A megértésnek és tudásnak egyik megbízható jele éppen az, ha a növendék a saját szavaival tudja értelmesen előadni ismereteit. Általában — úgy véljük — arra kell törekednünk, hogy növendékünkből kivegyük azt, amit tud, éppen ezért nem szabad belefojtani a szót apró és jelentéktelen hibák miatt. Nem feledkeztünk el arról sem, hogy az ismeretek elmélyítését mily nagy mértékben mozdítja elő a tantárgyak kapcsolatának feltűntetése. Nem mulasztunk el egyetlen alkalmat sem, amikor erre a kapcsolatra rámutathatunk. Céltudatos együttműködéssel törekszünk elérni azt, hogy a növendékek ne tekintsék az ismereteket egymástól mereven elkülönülő elemeknek, hanem lássák, érezzék a jelenségek és a velük foglalkozó tudományok egységes rendszerbe kapcsolódását a mindenütt érvényesülő törvényszerűség által. Minden iskolának állandóan szem előtt kell tartania azt, hogy feladata nemcsak a tanítás, hanem a nevelés is. Különösen áll ez az olyan intézetekre, aminő a
