Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
28 Először is nem találunk egységes felfogást a filozófusok között arra a kérdésre vonatkozólag, mily csoportokat, mily kategóriákat kell megkülönböztetnünk a hatá- rozmányok között? De nemcsak a határozmánykategóriák minőségére, hanem ezeknek lényegére vonatkozólag is a legnagyobb eltérésekkel találkozunk az egyes filozófiai rendszerek tanításaiban, felfogásaiban. A határozmánykategóriák minőségére, számára s lényegére vonatkozó problémák között legkönnyebben úgy igazodhatunk el, ha sorba vesszük a főbb kategória- lehetőségeket s úgy vizsgáljuk meg a különféle rendszerek tanításait. Melyek már most azok a lehetőségek, amelyek a tárgyak önállósításából, fennállásából s egymáshoz való viszonyából folyó kategoriális jelentőséget nyerhetnek ? Melyek azok a formák, amelyekben a tárgyak a tárgyrendszerben tudatunk előtt elhatárolódnak ? A legtöbb filozófus a lényeget, a tulajdonságokat és viszonyokat jelöli meg a tárgyak közös határozmányaiként. A tárgyak közös határozmányainak problémái tehát elsősorban a lényeg, a tulajdonságok, a tulajdonságok s a viszonyok problémái A lényeg a filozófiának legfontosabb, de egyúttal legvitásabb problémái közé tartozik. A probléma bonyolultságát fokozza a fogalom jelentésének sokfélesége is- Lényegről beszélnek az empirikus tárgyak világában éppúgy, mint a filozófiában. S a lényeg fogalmának határozatlanságából folyó nehézségeket nem könnyű eliminálni, mivel világnézeti különbségek folyamányai. Sokan a lényegen a tárgyak közös vonásainak egységét, összességét értik. Ez a meghatározás abban a filozófiai meggyőződésben gyökerezik, hogy a lényeg a tulajdonságok és viszonyok komplexuma. Nincs külön erő, nincs külön tartó a tárgyakban, melynek ismeretlen, felfoghatatlan mélyeiből a tulajdonságok és viszonyok mintegy kijegecesednck, hanem csak a tulajdonságok, illetve viszonyok vannak, melyeknek bizonyos principium szerinti kompozitumából állanak elő a lényegek. Vannak, akik ily értelmezésben a lényeget a tárgyak fogalmával azonosítják. A lényegnek a fogalommal való azonosítása a fogalomnak mind reális, mind pedig nominális felfogásával összeegyeztethető. Míg a lényegnek fenti értelmezése inkább az egyes tudományok lényegfelfogását tükrözted vissza, mélyebben szánt már a lényegnek oly felfogása, amely a tárgyak változó momentumai mellett azoknak változatlan identitását jelöli a lényeg fogalmával. A lényegnek ily értelmű felfogása is a legkülönfélébb filozófiai nézeteket tükrözheti vissza. A kritikai reálistáknak egyik tábora transzendens abszolutiumot lát a változatlanban s minden objektiv tartalmat a lényeg folyamányának tekint s azonosítja a szubsztancia magjával. Ezen felfogás szerint csak reális tárgyaknak van lényege, az ideális tárgyak csak absztrakciók. Azonban a kritikai reálizmus más értelmű lényegfelfogást is megenged. Vannak reálisták, akik az empirikus adottságoktól ugyan megtagadják a lényegi méltóságot, de az ideák világának is önálló törvényszerűséget tulajdonítanak s így a tárgyaknak ideális területén is beszélhetünk lényegről. Nemcsak a fának van lényege, hanem a számok s a mértani alakoknak is. Az ideálisták világnézetéből újra más lényegfelfogás folyik. De épp úgy, mint a rcálizmusnál, itt is lényeges eltérésekkel találkozunk az egyes ideálizmus-típusoknak megfelelően. Míg a rácionálista a lényegben csak logikai általánosságot fog látni, amely általánosság azonban nem a kategóriáknak, hanem az ideáknak általánosságával esik össze, addig a kritikai ideálista ontológiai jelleggel is felruházhatja a lényeget. A fentiekből önként következik az, hogy arra a kérdésre van-e minden tárgynak lényege, a különböző filozófusoktól különféle feleleteket fogunk kapni. De nemcsak a lényeg fogalmára, hanem a lényeg megismerhetőségére vonat-
