Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927

kozólag is megoszlanak az egyes filozófiai felfogások. Ennek a kérdésnek a bővebb tárgyalása azonban fölösleges, mert a fentiek alapján a rája vonatkozó felfogások könnyen megkonstruálhatok.

Míg a lényeg kérdése a legnehezebb filozófiai problémák mélyébe visz bennünket, a tárgyak közös határozmánvának második kategóriája már kevesebb fejtörést okoz a filozófusoknak annál is inkább, mert a legtöbb filozófus felfogásában csak tárgy-, illetve ismeretelméleti szempontból jelent filozófiai problémát.

De még ily felfogásban is a többi problémához hasonlóan rája vonatkozólag is kifejezésre jutnak az egyes filozófiai világnézetkülönbségek.

A rácionálista egyáltalán nem fogad el tulajdonságokat, hanem csak viszonyokat. Csak empirikus értelemben beszélünk tulajdonságokról, filozófiai megvilágításban csak viszonyaik vannak a tárgyaknak.

A rácionálistákat leszámítva azonban a többi filozófiai rendszer a tárgyak határozmányai között felveszi a tulajdonságot. Mit értünk tulajdonságon?

A tulajdonság fogalmára vonatkozólag többé-kcvésbbé megegyeznek a filozófusok s csaknem általánosan a tárgyak azon határozmányát értik rajta, mely a tárgy önállításával kapcsolatos s amely közvetlenül más tárgyakkal semmiféle összefüggésben nincs. A tulajdonság a tárgyat magát szolgálja, nem pedig a tárgyrendszer egészét. A tulajdonság révén a tárgy mintegy kifejti, érvényesíti magát. A tulajdonság a tárgyak kizárólagos, édes gyermeke.

Először is örök rejtély marad az emberi elme előtt a lényegnek s a tulajdonságoknak egymáshoz való viszonya. Ha a tulajdonságok különböznek a lényegtől, mily törvényszerűséggel és mily formában áll elő az egyik a másikból?

Megkülönböztetünk ideális és reális tulajdonságokat. Ideális tárgyaknak csak ideális tulajdonságaik lehetnek, de reális tárgyakkal ideális tulajdonságok is kapcsolatosak, amely ideális tulajdonságok azonban itt is a tárgyak ideális momentumainak folyományai. Ha az ideális tárgyakat absztrakcióknak tekintjük, az ideális tulajdonságok is absztrakciók lesznek. Ideálisak a tárgyak matematikai és értékelési tulajdonságai.

A reális tulajdonságok terén elsősorban a szubjektív és objektiv tulajdonságok kérdése problématikus.

Annyi tény. hogy a tárgyak összes reális tulajdonságai a szubjektív érzetek útján válnak tudatosakká. De hogy az érzékek adatainak tárgyi oldalon mindenkor quanti- lativ tulajdonságok felelnek-e meg vagy, hogy ezek a quantitativ tulajdonságok végeredményben nem szubjektív adottságok-e szintén, erre nézve a természettudományok még nem tudnak határozott választ adni.

A tárgyak harmadik közös határozmánya, a viszonyok újra sok vitára adtak alkalmat és sok fejtörést okoztak a filozófiában. A relációk különösen a középkori filozófiában állottak a kutatások homlokterében s teológiai fontosságuk miatt emelkedtek oly nagy filozófiai jelentőségre

A viszonyoknak elsősorban fogalmi rögzítése ütközik nehézségekbe. A viszonyok oly rendkívüli sokféleségben lépnek fel a tárgyak rendszerében, hogy nem csoda, ha az emberi elme nem képes e végtelen sokféleségben a lényeges, közös vonásokat egész határozottsággal megállapítani.

Abban az összes filozófusok megegyeznek egymással, hogy a viszonyok a tárgyaknak s a tárgyak tulajdonságainak egymáshoz való viszonyából állnak elő, ellentétben a tulajdonságokkal, amelyek, mint már fent láttuk, a tárgyak összeállításából származó határozniányok.

Hogy azonban a tárgyaknak ezen összefüggésében a viszony kategóriájának lényegét csak az egymásra való vonatkozás teszi-e ki, vagy pedig a tárgyrendszer harmóniájának megteremtésében a viszony alapjaira származik-e át a jelentőség súlya, erre vonatkozólag már eltérnek egymástól a különböző filozófiai tanítások.