Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
10 lános fogalmát. Nem csoda tehát, ha a tulajdonságok és viszonyok végtelen sorozatában az emberi elme nem képes határozottan felfedezni azokat a vonásokat, amelyek minden tárgynak mintegy alkotóelemét képezik. Másfelől az emberi megismerés korlátoltsága is nagy mértékben vagy talán legnagyobb mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a dolgok rejtett mélyébe csak oly kevéssé tekinthetünk bele. Elménk mécsese a mindenség végtelenségében csak pislogó lángocska, amely abba a sötétségbe, amelyben a dolgok a véges emberi elménk elől elrejtőznek, csak nagyon halvány fénnyel tud bevilágítani. Bár az ismeretelméleti skepticizmusnak nincs igaza abban, hogy minden ismeretünk csak relátiv, de viszont a merész dogmatizmussal felépített tüneményes filozófiai rendszerek is egymásután kártyaváraknak bizonyultak, amelyek az objektiv kritika egy erősebb leheletére ösz- szeomlottak. Az emberi megismerésnek határai vannak s ezek a határok, bár nem kárhoztatják teljes gondolkodási passzivitásra az emberi elmét, mégis az isteni megismeréssel szemben szerénységre intenek. Az emberi elme nem intellektuális szemlélet, amely egységes fénnyei a racionálissal átszőtt irrácionálisba is bele tudna világítani, hanem érzéki és intellektuális dualizmus, amely az átértés és átélés váltakozó aktusaival iparkodik a dolgok közelébe férkőzni, s még jó, ha teljes összeforrás helyett legalább itt-ott megközelíti a tárgyakat, mert igen sok esetben csak bús lemondással mereng a végtelenségbe. Az aláhiakban azoknak a próblémáknak a mélyeibe és rejtekeibe szándékozunk némi világot vetni, amelyek ezzel a legáltalánosabb tárgyfogalommal kapcsolatosak. Fel akarjuk keresni azokat a forrásokat, amelyekből az egyes fdozóflai rendszerek határozatlansága és bizonytalansága fakad s meg akarjuk jelölni ama stációkat, amelyek a tárgy általános fogalmával kapcsolatosak s amelyeken át kell haladnia annak, aki az összes filozófiai tudományok számára biztos talajt és kiindulópontot akar teremteni. 2. A tárgy fogalmának köre. Hogy a tárgy problémáihoz hozzáférhessünk, mindenekelőtt azt a kört kell, megjelölnünk, amelyben mozognunk kell, ha a tárgy általános fogalmát fel akarjuk deríteni. Mert definícióra egyelőre nem gondolhatunk. Mi tehát az a kör, amely a tárgy fogalmába egységet hoz; melyik az a kapocs, amely a problémákat összefogja. Hol szerezhetjük meg magunknak azt a biztos talajt, ahol a lábunkat megvethetjük, ha azt kérdezzük, mi az a valami, amit tárgynak nevezünk. Ha a kiindulásra biztos alapot akarunk szerezni, egyesek szerint a tárgy fogalmát oly általánosságban kell vennünk, hogy körébe tényleg minden fogalmat felvehessünk. Tárgy minden, amire gondolhatunk. Ily meghatározással a tárgy fogalma alá nemcsak a kritikai reálizmus transcendens világa tartozik, hanem a legmerészebb képzelet szeszélyes szüleményei is, sőt még a semmi is valamivé változik s a lehetetlen tárgyak, a négyszögü kör s a fából vaskarika is jogot követelnek maguknak a tárgyak birodalmában. A filozófusoknak egy másik csoportja azonban a tárgy körének ily széles kiterjesztését nem tartja az alaptudomány szempontjából célszerűnek. Az alaptudomány törvényszerűségeket akar megállapítani, már pedig a tárgyfogalom ily általánosságban nem hódol semmiféle törvényszerűségnek. A tárgy körébe azok a filozófusok csak azokat a fogalmakat vonják, amelyeknek valamilyen módon fennállásuk s így törvényszerűségük van. 3. A tárgy struktúrája. Már a tárgyfogalmi körének meghatározása is némi bonyodalmat idéz elő a filozófia szániára. A tornyosuló nehézségek azonban teljes mértekben a tárgy fogai-
