Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1925
NEMZETI JELLEG ÉS IRODALOM. Irta: Bujdos Balázs. Sok érdekes probléma izgatja az ember szellemét. A legérdekesebb, a leg- izgatóbb maga a kutató szellem: az ember. Nemcsak a theológia és filozófia, hanem a tudományok legnagyobb része is körülötte forog. Mégis leginkább a költők fantáziáját köti le. Époszlrók nagynak, hatalmasnak rajzolják, lírikusok az érzelmek játékszereként tüntetik fel, drámaírók nagyszemnek, vagy kisszerűnek látják sorsát, de abban mindnyájan megegyeznek, hogy ez a sors: küzdelem. Küzdelem önmagunkkal, vágyainkkal, érzéseinkkel, szenvedélyeinkkel; küzdelem embertársainkkal; küzdelem az egész világgal, melyből megakarjuk hódítani vágyaink Senkiszigetét, az elsüllyedt Atlantiszt, Prosperot, vagy bármily kicsiny területet, ahol boldogságról szőtt álmaink színhelyét sejtjük. A Hamlet bibor- színű kagylójára vágyunk. De az utópisztikus helyek meredekeiről partraszállás előtt véres fejjel zuhanunk vissza. Az összezúzott homlok nem a további küzdelemtől riaszt vissza, hanem arra tanít, hogy embertestvéreinkkel kezet fogva, nagyobb erővel ostromoljuk börtönünk vasrácsát. Az egyén küzdelméből igy lesz a fajok küzdelme s ebből az egész emberiség harca, melynek végkimenetele azoknak a fajoknak a fennmaradása, melyekben több az életenergia, nagyobb a kulturérzék, erősebb a faji öntudat. E nagy harc érdekében minden bűnre és minden erényre, minden aljasra és minden nagyszerűre kész az ember, A történelem semmi egyéb, mint a fajok élethalál-harcának története akkor is, ha gazdasági, társadalmi vagy szociális küzdelemnek nevezzük, sőt maga az osztályharc — minden tiltakozása ellenére is — ennek a faji küzdelemnek céltévesztett járuléka. Ez a kíméletlen eszközökkel, de nagy célért folytatott küzdelem a népek primitiv kulturfokán ösztönszerű, tudattalan, de magasabb műveltségi állapotban már tudatos. Tudatossá teszi az irodalom, mely a fajok küzdelmének nemcsak reprezentánsa, hanem leggazdagabb forrása is. Reprezentása, mert egy nép legjellegzetesebb faji sajátságaira legpontosabban az irodalomból következtethetünk, s forrása, mert ennek a faji karakternek megmaradását, fejlődését az irodalom biztosítja, az irodalom irányítja. Természetes tehát, hogy ugyanazok a tényezők, amelyek a faji jelleget befolyásolják, esetleg átalakítják, egyúttal determinálják annak a fajnak irodalmát is. így érthetjük meg, hogy gyermekkorunk felejthetetlen emlékei, az Ezeregy éjtszaka meséi csak Indiában születhettek meg. Az a káprázatos szinpompa, mely lelkünket megejti, az az izzó képzelőtehetség, melynek szeszélyes játékát követni alig tudták, csak a mesék titokzatos fiainak, az araboknak lelkivilágából fakadhatott. Az Ilias és Odysseia derült ege, kékvizű tengerei, okosan ravasz és óvatosan bátor ősei csak a görög nép lelkületóből színesedhettek ki; Horatius élet- bölcsesége, Vergilius büszke hősi éneke csak a világhódító Róma dalosajkú fiainak ajkán születhetett meg s csak azért vált örökértékűvé, mert minden sora, minden szava a római jellemet, a római karaktert sugározza. Dickens nyugalmas önzése, jámbor humora nemcsak az angol irodalomnak, hanem az angol fajnak is jellegzetes sajátsága; a spanyol szenvedélyesség, az olasz ritmikus könnyedség faji és irodalmi tulajdonságok egyszerre. S ez jól van igy, mert ahogy a 1*
