Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1924

feláldozás, bátorság, vitézség, vérig, haláligmenő odaadás : mindezek oly természetesek voltak akkor. Szóval nem mondják, de égbemercdő tettekkel és élettel vallják: hajtása vagyok a nemzetnek, mint falevél a fának. Ha jő a vihar, leszakadok érte, ha kell, az élet fájáról. Faág letörhet. Falevél lehullhat. De álljon, éljen a fa rendületlenül. — Mert, ha az elpusztul, úgy sincs többé élet. Vagy ha van is élet, az nem igazi élet. Idegen népek családjában a törzséről leszakadt egyén csak rabszolga lehet.

Mint összetartó, fenntartó, védelmező erő élt a népek hajnalán a fajok lelkében a nemzeti eszme Nemcsak hogy kisebb nem volt. Sőt azon se csodálkozzék senki, hogy vallási magaslaton állott. Megszemélyesítették. Istenítették. Az ő istenük nemzeti isten : a faj lelkének megszemélyesítése. — Ami erőt, nagyságot, hatalmat, szépséget, dicsőséget csak elképzelni tudtak, azt mind rája ruházták, képzelt személyében összpontosították. A saját lelkűk villámlott benne; a saját vonásaik tündököltek rajta. A faji isten kifejezője a nemzet lelkének. Hogyne hajoltak volna meg előtte azok a gyereknépek vallásos áhítattal és önfeledkezéssel Hiszen az övék volt annak minden vonása ; az övék a lelke megszépülve megnemesedve: nagyobb, erőteljesebb, hatalmasabb kiadásban. — Az övék és senki másé. — A nemzeti isten kizárólagos isten. A fajnak leikéből lelkedzett. Önmagukat látták benne És mindezek fölött nemcsak ura, védelmezője népének, hanem atyja is. A nemzet az ő családja — Testvérek a tagjai. Hiszen az ő vonásait viselik mind. De azzal, hogy a nemzetcsalád istenük családja: a faj egyúttal vallásfelekezet is Az isten ünnepe családi ünnep, nemzeti ünnep. A dal, a tánc a szertartás része: lélckvirág temperementum-virág az isten ünnepén. A nemzet múltja istenük dicsérete. A hősi dal is himnusz. Az is neki szól. Hiszen a hősök az isten szentjei: a nemzet harcosai az isten katonái.

így volt. — Nagy és szent érzés volt a nemzeti eszme a népek lelkében. Egy szív, egy lélek egy és ugyanazon nemzettestben. Zabolátlan ösztönök légyelmezője ; szívek összefüzője; lelkek ö.-szeforrasztója. Ott villámlott, mint nemzeti akarat, a harcok tüzében. Ott virágzott mint nemzeti tartalom, életformáikban. Ott zengett, mint nemzeti érzés, nótáikban, hősi dalaikban Ott élt, mint világnézet, egyszerű hitükben. Ott forróit mint konzerváló erő, szokásaikban, erkölcseikben. — Erő, önzetlenség, önfeláldozás, összetartás, rend, fegyelem belőle táplálkozott. Családnak, egyénnek, az egész életnek ő volt hordozója. Nemzeti élet: ez volt a kívánatos él< t teteje telje. — Szabadság : ez volt a formás, szép nemzeti élet kifejezése. Hogyan történt hát, hogy ez a szent eszme elsorvadt idővel megcsökkent a népek lelkében'.' — Hogyan lehetséges, hogy még ma sem tud feltámadni régi erejében, szépségében, fegyelemben, összetartásban. Hiszen oly természetes az, mint a c-aládi, a testvéri érzés és oly velünk születelt, mint társas ösztönünk!

Hogyan történt.' Egyszerű a magyarázat. Azok a viharzó néptengerek szigetekké szilárdultak. A szigetek pereméből országhatárok leltek. Minden nép megtalálta a maga hazáját. A máséra nem vágyott többé. Megszűnt tehát az állandó veszély. A harcos karok megpihenhettek.

Állandó készenlétre, a fajnak e^ész erejére nincsen többé szükség Nincs állandó éleíveszedelem. A faj erejének, valóságának biztatása mind ritkábban hullámzik át a lelkckcn. A harcos táborok szerteoszoltak. — A vezérből király, a törzsfőnökökből földesúr, a harcosokból földbirtokos lett. A meghódolt népelemekből: a közrendűekből földműves, iparos, majd kereskedő. Az addig egységes nemzet, kategóriákra, kasztokra szakadt széjjel, rendekbe tömörült születés és foglalkozás szerint. Más-más osztály, más-más ideálok, célok, jogok és kötelességek, igen sokszor ellentétes érdekek. Az egyénnek értékét, súlyát, kasztja határozza meg; érdekeit, céljait csak benne és általa szolgálhatja. Rendjének előnyeit, jogait élvezte; hátrányait, bajait nyögte az egyén. Lehetett főpap, főnemes, nemes, polgár (ezek voltak a rendek vagy amint akkor mondták, a közjogi nemzet) vagy pedig jobbágy. Azontúl semmi se volt. Csak a saját