Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1922
fölött a demarkációt. Elvágja az anyaországgal az összeköttetést. Ráteszi kezét az állami intézményekre. Feloszlatja legelsősorban ezt az intézetet. Csak annyi idő marad, hogy sebtiben kiadhatják a növendékeknek a bizonyítványokat. Ne veszítsenek tanévet legalább. 24 óra alatt távoznia kell mindenkinek innen. Az árván maradt intézetbe bevonult aztán a balkáni kultúra: a szerb gazdálkodás. Bútorzatát, könyvtárát, gazdag felszerelését társzekerekre rakták vagy elkótyavetyélték. Szerb hadiszállás, katonai parancsnokságok helyezkedtek el benne. S mikor kivonultak innen 1921 augusztusában, — nem maradt más utánuk az intézetből, mint a berondított, üres termek, levert, csupasz falak, üresen ásító ablakrámák. Fű nőtt az utakon; gaz verte föl a park virágágyait. Ezek hirdették, no meg a szemétdomboknak és hegyeknek hihetetlen tömege az épületek körül, hogy a vandálok jártak itt s alapos munkát végeztek. Ilyen állapotban találta a Hadapródiskola épületét a Zrínyi Miklós-intézet 1922. —január elején. — Három év keserves küzködése és hányódása állt mögötte. Ide jött, hogy végre állandó otthona legyen. — Meleg otthont várt s talált rideg falakat. Meleg fogadtatást remélt s talált hideg sziveket. Gordiuszi-csomónak jöttünk- Harc középpontjában állott akkor a Hadapródiskola épülete. Kié legyen ? Ez volt a kérdés, A hontalanná vált pozsonyi egyetemé-e, vagy az otthontalan Zrínyi intézeté ? Heves viták dúltak a kérdés körül; szenvedélyes sajtóharc kisérte. Rideg kérdőjelek meredeztek felénk a szemekből. Pedig hiszen mi is csak otthont kerestünk. Végre 1922 júniusában javunkra dőlt el a kérdés. Azóta elsimult a szenvedélyek hullámverése is. Alkotó munka indult a romok fölött. S ma — hála az odaadó szives buzgalomnak — rend, tisztaság az ur az egész telepen. Magyar lélek forr, csiszolódik újra benn az intézetben. Ellenség szennye letörölve. Rések, rombolások nyomai kijavítva. Magyar lélekkel, magyar elszántsággal, magyar tartalommal Uj - Zerin- vár áll a réginek a helyén. Zrínyi Miklós neve a főhomlokzaton. Zrínyi Miklós lelke az intézetbén. Istenért, hazáért, magyar jövendőért folyik a küzdelem. Itthon vagyunk! II. Intézetünk múltja. Telkek, épületek önmagukban üresek. — Keretek, hüvelyek csak. — Nincs történetük. Tartalmat, lényeget, értelmet az élet ad nekik. Az öntudatos, eleven szervezet, mely a maga számára lefoglalja, életével kitölti s emlékeinek hordozóivá teszi. 1922. január elejétől mi vagyunk e kis telepnek lelke. A Zrínyi Miklós reáliskolai-nevelőintézet igazgatója, tanári kara és ifjúsága. Egy szív, egy lélek. Egybeforrasztotta őket a közös cél, a közös sors és a munka becsülése. Megedzette és keménnyé tette akaratunkat három év viszontagsága és sok szenvedése. Uj névvel jöttünk. De kiforrott rendszert és megedzett lelket hoztunk. Hajmáskér szikláin, Kismarton halmain, Győr külvárosain érezni, látni, küzdeni tanultunk. Magyarul tanultunk. Az Élet volt mesterünk. Igen ! Magyar tartalommal, dacos akarással ott tölt meg a lelkünk, mikor földönfutók voltunk. Egymástól tanultunk magyar földrajzot, magyar történelmet. Eleven földrajz; eleven történelem: — mi voltunk azok. Egy kötet az egész. Lelkünk volt a lapja. Könnyharmatos lapja. A közös sors, bánat és szenvedés volt a könyvkötője. Minden lapon egy-egy vidék képe rengett. Minden könnyben egy-egy folyó tükröződött. Minden levél egy-egy elfojtott sóhajtás távoli vidékről,
