Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1922

i4 Kismarton 1920. augusztus hó 1.-től, 1921, augusztus 1.-ig. A győri ágyugyárban télére nem maradhatott az iskola. Helyiségeit fűteni nem lehet. így került uj állomáshelyére: Kismartonba. Gyönyörű vidék aLajta-hegy- ség lábánál, közel az osztrák határhoz. Szabad királyi város hajdan; ma kis városka csak. — Régi épületeivel olyan, mint a XVII. századból itt felejtett ékszer. Két kiemel­kedő pontja van. Egyik az Eszterházy hercegek kastélya, ősi fészke; tele műkincsekkel. Másik a régi hadapró diskola mór-stilű épülete. Gyönyörű park közepén áll mind­akettő. Folytatásában a Lajta-hegység rengetege. i Hajmáskér sziklái, az ágyugyár fátlan sivataga után kellemes oázis volt ne­künk e hely. Kis paradicsom. Hozzáfüződik a mi iskolánknak legszebb, legboldogabb ideje. Vidéke festői. Az intézet telke óriási. Patakok, tavak, kis erdőségek benne. Az intézet maga remek alkotás. Nem vágyik ki innen senki. Kényelem, rend — igaz — eleinte itt se fogad. De hát gyakorlata- van már az igazgatónak. Minden év nagytakarítással kezdődött eddig nálunk. Itt se lehetett máskép. Október el se múlt s tündérkastély állt a réginek helyén. Csendes, nyugodt esztendő kezdődött ezután. Eseménye kevés ; eredménye sok. Tavaszi viharok után a májusi csendben igy nőnek, erősödnek virágzásnak a tölgyek. Csak a keret változott; de a lélek, a szív, mely az intézetet élteti, — a régi. Tanári kar és igazgatója ismerik egymást és becsülik egymást. Nem a puhaságban és kényelemben, — a megpróbáltatásban forrtak össze. Mindenik a helyén. Mindenik tudja a kötelességét. Egy célt ismer csak és ezt szolgálja mindenik legjobb erejé­vel: minél szebb, minél tartalmasabb és derekabb generációt adni e szegény hazá­nak. Testben, lélekben ép, erkölcsi és szellemi arisztokrácia nevelése: ez a feladat. Ez a nemzet igazi erőssége, kincse s jövendőjének biztos fundamentuma. Szellemi és erkölcsi arisztokrácia, melyben az örök magyarság szive ver és lelke lobog, mely épen azért tud is, akar is lelkesedni, tenni, áldozni nemzeti ideálokért: tud meg- állani, kötelességet teljesíteni mindhalálig. Erejét onnan szívja az örök forrásokból: Istenének és hazájának szeretetéből. Ezt a szellemet igyekszik minél tökéletesebben keresztül vinni az igazgatóság. Ez lengi át a havonkénti tanári tanácskozásokat. És ez a szellem vonul be diadal­masan az iskolába. Ifjaink lelkét porhanyóvá tette a megpróbáltatás és előkészítette a tavalyi munka. Fegyelmezéssel, talajkészítéssel már nem kell bíbelődni. Itt csak vetni kell. Az a szellem, melynek ez az iskola hordozója már második éve, a gondos és összhangzatos munka itt termette bőséges gyümölcseit. S az év végén 230 növen­dék közül csak 15% nem ütötte meg a szellemi mértéket. E szép eredményre rá­tette a koronát julius közepén az érettségi vizsgalat. 62 jelöltből 10 jelesen, 17 jól, 30 egyszerűen érett s csak 5 tanulót volt kénytelen elmarasztalni a bizottság egy-egy tárgyból. A vizsgáló-bizottság külömben Dsida Ottó tankerületi kir. fő­igazgató elnöklete és Simon Miklós győri főreáliskolai igazgató jelenlétében az intézet rendes tanáraiból alakult. Akkor ugyanis iskolánknak nyilvánossági joga még nem volt. Az izzó vallásos és hazafias szellem nem is tud megmaradni az iskola fa­lain belül. Gyújtott azonkívül is széles körben. Missziót teljesített ezen a vidéken. Ezt a célt szolgálták ünnepélyeink. Október 6.-án, december 6.-án, március 15.-én, a tábori püspök látogatása alkalmával pünkösd ünnepén és az év végén ren­deztünk ünnepélyt. Nagy érdeklődéssel vett részt ezeken a város és a vidék úri közönsége. A nagy hatás, melyet mindannyiszor kiváltott az iskola, mutatta, mily áldásos munkát tudott volna teljesíteni társadalmi téren is, ha továbbra is itt

Next

/
Oldalképek
Tartalom