Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1922
9 2. Intézetünk megalakulása és vándorlása. Hajmáskér és Győr. 1919 augusztus 1-től — 1920 augusztus 1-éig. A kommunizmus megbukik 1919 augusztus 1-én. Ébredezik a nemzet. Előbb Szegeden, majd Siófokon bontogatja szárnyát a Turul-madár. Ebben az időben alakult meg a mi iskolánk. Nyersanyagát a hontalanná vált és szétzüllesztett katona-iskolák ifjúsága adta. Uj rendszert adott neki és ezzel új életre hívta az öntudatra ébredt nemzet óletösztöne : a Magyar Hadügyminisztérium rendelete. A nemzet életösztöne nyilatkozott meg a Hadügyminisztérium ama rendeletében, mely a nemzet jövendőjét tartva szem előtt, a megszállott területek katona- iskoláinak növendékeit újra Hajmáskéren gyűjtötte össze. És mert érezte felelősségét a nemzettel szemben, gondoskodni kívánt ennek az ifjúságnak minden irányú előkészítéséről. Hiszen amióta bűnös kezek orvul kiütötték a fegyvert a nemzet kezéből és vörös őrülettel szétzüllesztették azt az erőt is, melyet a szörnyű ötesztendős világégés meghagyott, ki voltunk szolgáltatva ellenségeink kényének. Erő és fegyver nélkül előttünk állott a rideg valóság: ezeréves hazánk szét- darabolása, megcsonkítása. Ilyen körülmények között számolni kellett vele, hogy hadseregünket is a minimumra szállítják. Azért intézkedett úgy az akkori Hadügyminisztérium, hogy a katonai főreáliskolák tanterve a polgári főreáliskolák tantervével azonos legyen. A katonai főreáliskola föntartásával, annak alapítványaival segítségére akart lenni az anyagi romlásba jutott katona- és hivatalnok családoknak gyermekeik nevelésében. A katonai iskolák polgári tantervével pedig meg akarta nyitni e növendékek előtt a boldogulás útját civil pályákon is. így született meg a hajmáskéri katonai főreáliskola terve. így került újra a hajmáskéri tüzérségi tábor a megszállott-területekről menekült katona-iskolák utjának csomópontjába. Ezeknek az utaknak végső pontján Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Nagyszeben, Temesvár, Pécs állanak. Egy-egy drágaköve a magyar világnak; egy-egy Mekkája a magyar léleknek és kultúrának. Micsoda változás, micsoda különbség rövid néhány hónap alatt ? ? — Egész világtörténet. — Mig ezek az iskolák eljutottak Hajmáskérre, azalatt a magyar nemzet is eljutott a Kálvária utján föl a Golgotára, egészen a keresztrefeszítésig. A dicsőség, erő és hatalom tetőpontjáról — a hanyatlás, a züllés, szenvedés, megalázottság legmélyebb fokáig. Mennyi gyász, mennyi vér, mennyi könny 1918 novembertől, 1919 novemberig, amig ezek az iskolák göröngyös és tövises utakon anyagilag kifosztva, ruhájukban megtépve, reményeikben megfogyatkozva, lelkűkben megszaggatva újra idejutottak a Bakony lábához, Hajmáskér sziklás talajára. Hajmáskér! —Valamikorrégen titánok mérkőztek itt talán. Rideg, terméketlen, kietlen terület. Mázsás sziklákkal van teledobálva egész környéke. Tán azért volt igen alkalmas hely tüzérségi lövőterületnek. Itt próbálták ki a vad titánok utódainak: a nehéz ágyuknak hordképességét. Itt gyakorolták a célbalövést a monarchia tüzérei. Azért épült itt a legnagyobb tüzérségi tábor egy kicsi, veszprémmegyei községnek tőszomszédságában. Ideális táborhely tüzérség számára. Szabályos útjaival, istállóival, raktáraival, pavillonrendszerü kaszárnyáival, gyönyörű parancsnoki épületével — szép katonaváros. — Egy évvel ezelőtt élet pezsgett itt is. Győzelemhez szokott kemény katonák ütemes lépéseitől, virgonc paripák toporzékolásától, nehéz és könnyű ágyuk gördülésétől dübörgött itt a föld. A Bakony sziklái éles ágyulövések bömbölésétől visszhangzottak. Miért kellett elcsendesednie ennek a helynek is, mire a katonaiskolák oda megérkeztek ? Miért is kellett itt is csak a gyásznak, züllésnek, a pusztulásnak nyomait találniok?
