Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1922
10 Mert azt találtuk itt. Fokmérőjét a magyar nemzet sülyedésének. Megrongált falak, betört ablakok, kifosztott épületek és raktárak, üresen ásító kaszárnyák és istállók. Igen! ráismertünk! Ilyen a táborhelye nem a legyőzött nemzetnek, — hisz bennünket az egész világ túlereje se tudott leverni; de ilyen a táborhelye egy nemzetnek, amely elvesztette a lelkét megfeledkezvén önmagáról és kötelességeiről. Ilyen a táborhelye annak a nemzetnek, amely levetve nemzeti jellegét: hitét, erejét, múltját megtagadva helyette rut idegent cserélt. Ebben a környezetben alakult meg iskolánk a régi katonaiskolák roncsaiból. Neve ezentúl 1920. márciusig: Hajmáskári magyar katonai főreáliskola. Felszerelése minimális. Könyvtárai, tanítási eszközei, berendezése a lehető legszegényesebb. Öt pavillont foglalt el az iskola. De milyen állapotban ? Üveg nincs. Az épület ablaktáblái jórészt üresek. Ajtói rosszak. Folyosóin vígan száguld végig és szomorú nótákat dudol a jó bakonyi szél. De meg kellett szokni. Hiszen itt átlagban a hét három napján koncertet tartó bakonyi nótákból a szeles időjárás. Hányszor volt úgy, hogy a tanterem ajtaját bevágta a szélroham ; padokkal kellett eltorlaszolni. Hányszor kellett csikorgó hidegben előadás alatt ablakokat nyitni, mert a kályha füstjétől sirt az egész osztály: tanár és tanítvány egyaránt. És mert fűteni ilyenkor nem lehetett: kesztyűben, köpenyegben, pokrócokba burkolózva, dideregve tartottuk az órákat. Isten csodája, hogy a vékony nyári falak között ebben a kemény télben komolyabb baja senkinek sem esett! Ezek a falak fogadták hát be az iskolát. A Honvédelmi Ministerium úgy intézkedett, hogy 1919. október 1.-én induljon meg benne a munka. Egyben a sajtó utján értesítette az országban szerte lézengő ifjakat a bevonulás idejéről. Azonban hiába. A munkát megkezdeni nem lehetett. Hiszen az ország szétdarabolva demarkációs vonalakkal. A megmaradt rész jóformán egészen román megszállás alatt. Közlekedésünk kezdetleges. Szállítóeszközeink legnagyobb része ellenség kezében. Olyan is volt még ekkor ez a szerencsétlen ország, mint a tetszhalálból visszatérő ember. Szive ver ugyan, de rendetlenül. Idegei, erei még nem funkcionálnak. Kapkodva Jszedi a lélekzetet. Csoda-e, ha ilyen körülmények között nem tudott működésbe jönni az iskola sem az elrendelt időre. Hogy is tehette volna ? Október elején a parancsnokon kívül van 6 tanára az iskolának. Növendékei pedig épen csak hogy szállingózni kezdenek. így veszi át az iskola vezetését az uj parancsnok : Kovács József alezredes október közepén. Legelső gondja működésképes állapotba hozni az iskolát. Megszervezi a tanári kart a meglevő 6 tanárból es a tábor önként jelentkező tisztjeiből. Ő maga is két tantárgy tanítását vállalja. Szaktanárok kiküldését kéri a Minisztériumból, hogy a rendszeres tanítás megindulhasson. Addig is folyik a munka, ahogy lehet ily nehéz viszonyok között: hiányos tanári karral, folyton változó növendóki létszámmal. Október közepén ez a létszám 230; november elején már 366. És pedig: az I. évfolyamon október közepén 25, novemberben 63; a II évfolyamon: 69—85; a III. évfolyamon: 75—105; a IV. évfolyamon: 61—113 Ez a novemberi létszám állandósul azután Szükséges volna az egyes osztályok, főleg a három felső évfolyam a) b) c) tagozása. Azonban tanár még mindig nincs elég. Amig végre december közepén több polgári és tiszttanár, valamint négy premontrei és egy piarista tanár bevonulásával a tanári kar létszáma is betelt. A rendszeres munka tehát kezdetét vehette. 24 tanár, 8 nevelőtiszt: ennnyiből áll a tanári kar ; 359 a növendékek létszáma január 3-án. A rendszeres munka elég későn kezdődött tehát. Azonban az eddig eltelt három hónap sem volt hiábavaló. Szükség volt reá. Hiszen a növendékeket vissza kellett vezetni arra az útra, amelyről nem egyet közülök kizökken
