A Pécsi Magyar Királyi Állami Gróf Széchenyi István Gimnázium 1941-42. Tanévi Évkönyve

Dr. Horváth Viktor

6

tét és megértés vezette minden intézkedését. Iskolája politikamentes volt, a béke és a harmónia iskolája, mert,szemét mindig azokra a legmagasabb nemzeti eszményekre függesztette, melyeknek jegyé- ben az ellentétek áthidalhatók. Szerette az ifjúságot, s ha néha elkerülhetetlenül szigorral kellett fellépnie, a rossz diák mögött is mindig meglátta az aggódó, gondokkal küszködő szülőt.

Mintaszerű és lelkiismeretes adminisztrátor volt. Noha vezetése alatt az intézetet két megrázkódtatás és egy gyökeres átszervezés érte, e munkát csaknem teljesen maga végezte. Rabja volt hivatalának. Az aprólékos részletmunkában is örömét lelte. Mintha, a szülői házból hozta volna magával ezt a hivatali lelkiismeretességet, a vezető állásban is szolgáló erényt, ami nála az úriember természetes gesztusa volt. Igazgatása alatt a tanár valóban tanár lehetett: csak a tudománynak, a diáknak és szülőnek kellett élnie, mert minden hivatalnoki munkát Horváth Viktor a maga vállára vett.

De fárasztó és ernyedetlen munkája közt voltak ünnepnapjai is. És itt nem a naptár ünnepeire gondolunk, 'hanem azokon túlmenően arra az állandó és mély pozitív hitből fakadó vallásosságra, melynek elismeréséül XI. Pius pápa 1925 szeptember 21-én a Hzent Szilveszter Rend lovagjává avatta. A pápai breve, mint legelhivatottabb forum ezt így fejezte ki: „Igen nagy érdemeket szereztél a tanulók keresztény nevelésében és e mellett úgy az ifjaknak, mint a tanároknak a hitéletben kiváló jó példát adtál; nem kímélted a gondot, sem a fáradságot, hogy a nyilvános iskolákban a vallás parancsait a legtökéletesebben megtartsák.“ A pápai breve kísérőlevelében pedig Zichy Gyula érsek, apostoli kormányzó „azt a csendes, kitartó és mélyreható munkát“ méltatja, „melyet tanári és igazgatói állásában mindenek tanúsága szerint a gondjaira bízott ifjúság valláserkölcsi oktatása és nevelése érdekében kifejtett.“

Ha mi, volt munkatársai és tanítványai egy pillanatra most megállunk Horváth Viktor gazdag pályája és egyénisége előtt, e néhány sorral meghajtjuk előtte az intézet zászlaját, melyet annyi évep át önfeláldozó munkával és becsülettel magasra tartott, és bizonyságot teszünk, hogy a harcot, melyet mint ifjú ember a magyar művelődés e déli végvárában kezdett, jól megharcolta. Szívünk égész melegével kívánjuk, hogy mecsekalji csendes, szép otthonában még sokáig élvezhesse töretlen frisseségben szülők, tanítványok és Pécs város egész társadalmának őszinte megbecsülését és szereDr. Petróczi István;