A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1932-33. Tanévi Értesítője
A földrajztanítás szimbolikus szemléltető eszközei és azok módszertani alkalmazása
13 tási anyagunk nagyobb fejezeteinek tartalmát ábrázolhatjuk grafikusan egy-egy térképlapon, amely szembeszökőkben szemlélteti a földrajzi mennyiségeket, a fejlődéseket, oksági kapcsolatokat, mint a legszemléletesebb leírás, hosszas magyarázat vagy a szakembert is ki- fárasztó statisztikai adathalmaz. A grafikus ábrázolások jelentősebb szerephez jutnak a felsőbb osztályok tanítási anyagában. Itt már nem topográfiai elemeket, hanem ezek között eredményeket akarunk térben elhelyezni és rögzíteni, a meglévő ismereteket, erőket és produktumokat kívánjuk egységes világképpé koncentrálni. A világképnek a megrajzolásában a grafikonok szemléltetnek, összefüggések és kölcsönhatások felismerésére vezetve megértetnek, a földrajzi gondolkozás kifejlesztésében hatékonyan segítenek. Grafikusan kétféle módon is ábrázolhatunk. Vagy térképvázlaton területileg is megoszolva rakjuk fel a szimbólumokat, vagy a területet egy pontba vetítve, körülötte helyezzük el az irányokat is kifejező ábrákat. Tankönyveink is adnak grafikus ábrázolásokat. Ezeket se másoltassuk sohasem, hanem a tanulókkal együtt szerkesszük és rajzoltassuk, mert csak így lesz az ábrázolásnak nevelő értéke. A grafikus ábrázolásokhoz mértani formákat (körök, síkok, oszlopok) és színeket használunk. Ügyeljünk azonban a szerkesztéseknél, az ábrák alkalmazásánál, hogy hamis képet ne kapjunk. A fehérfekete síkok, körök optikai csalódást okozhatnak. Az országok, vagy pl. a Föld széntermelése q-ban ábrázolva sokszor többet mutat, mint a többi termény együttvéve, mert a szén nehéz. Olyan esetekben, amikor egy vázlaton többféle földnyújtotta értéket ábrázolunk, célszerűbb lesz, ha a termelt javak pénzértékét ábrázoljuk. Egy lapon azonban ne ábrázoljunk sokféle jelenséget, mert ez csak zavarólag hat. Kedvezően használhatjuk fel a színek árnyalatait is. Szoktassuk hozzá tanulóinkat már kezdő fokon, hogy az egynemű terményeket mindig ugyanolyan formájú szimbólummal és színnel ábrázolják. Újabban divatossá vált a pontozással való ábrázolás. Egy-egy pont bizonyos mennyiséget vagy értéket jelent. A pontokat annak a területnek a közepére rajzoljuk, amelyen a ponttal helyettesített mennyiség található. Vázlatunkban az egyes területeken a pontok zsúfolódnak, máshol ritkábban helyezkednek el. így igen szemléletes képet nyújtanak, a területek mintegy kilépnek a térképről. Gyakorlatilag azonban nehéz ennek az ábrázolási módnak a megvalósítása, mert sok időt vesz igénybe és aprólékos munkát kíván. Pontozással egy, legföl- lebb kétféle jelenséget ábrázolhatunk, s így sok vázlatra lesz szükségünk. Sokféle jelenségnek egy térképvázlaton való ábrázolása csak zűrzavart idéz elő, s ezzel a célt nem érjük el. Az egy pontban vetített terület körüli ábrázolásnál célravezetőbb a térképvázlatokon való ábrázolás. Alsó fokon, ahol területegységek szerint haladunk, könnyen megvalósíthatjuk. Felső osztályokban azonban, ahol a tanítás már szélesebb alapokon halad, leginkább Európa és az egész Föld térképvázlatára (féltekék) lesz szükségünk, esetleg több példányban is, aminek megrajzolása sok időt venne igénybe. Ezért ezen a fokon indokolt a vaktérképek használata. Ezekre a vázlatokra rakjuk fel a szerkesztett diagrammokat. Pl. ábrázolni akarjuk a Föld gabonatermelését. A gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab, kukorica, rizs, köles) termésmennyiségét területegységek sze
