A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1931-32. Tanévi Értesítője
Jegyzetek a középiskolai fizika módszertanához
e 25 luk. akkor ezen az órán tanulói kísérlettel vezethetjük be. (Egy óra keretében elintézhető.) A testek súlyát dinamométerrel, a térfogatot mércés edénnyel mérjük. így több test fajsúlyát meg tud juk határozni egy óra alatt. Ha azonban a tanulók még nem mértek a tolómérővel, akkor azzal mérhet jük a térfogatot. 13. óra: demonstrációs heurisztikusán. A reakciós erők fogalmát már heurisztikusán tárgyalhatjuk. Kiindulásunk: láttuk, hogy egy test a másikra erőt (hatást) tud kifejteni. Kérdés: hogyan fejti ki egy test hatását és hogyan viseli a másik test e hatást? Először olyan tapasztalatokra hivatkozunk, ahol az erők közvetlenül és nyugvó egyensúly esetén hatnak. Ilyenek: 1. Nyomjuk tenyerünkkel az asztalt. 2. Nyomjuk kezünkkel az asztalra fektetett másik kezünket. 3. Akasszunk a dinamometerre egy testet. Mekkora a visszahatás? A visszahatás egyenlőségét szépen levezethetjük a Nagy L. József által ajánlott módon. (Lásd: N. J. 59. old.) Csak közvetett, vagy közvetlen érintkezéssel tudja hatását kifejteni valamely test? 1. Mágnes vonzza a közelében levő testet. 2. A mágnest és vas- darabot egy-egy vizen úszó parafatestre tesszük. 5. Két elektromos bodzabélgolyót teszünk egymás közelébe. 4. A Föld vonzza a testeket. Van-e visszahatás, ha mindkét test mozgásban van? 1. A ló húzza a kocsit. 2. Rakéta autó. összefoglalva megfigyeléseinket: eg\ test egy másik testre közvetlen érintkezéssel, más test közvetítésével, vagy közvetítő anvag nélkül fejtheti ki hatását. A másik test pedig mindig a hatással egyenlő visszahatást fejt ki. Az erők mindig páronként működnek a természetben. Newton III. alaptörvényében foglalta össze mindezt. Előkészítés: dinamométer. 2 egyenlő súly, 2 drb. spárga. 2 állvány állócsigával, mágnes, vasdarab, 2 parafalemez, üvegkár! vízzel, 2 elektromos inga, iivegrúd, szőrmedarab. 14. óra: munkáltató. Bevezetőül megkérdezzük, hogy mi történik azzal a csónakkal, amelyik egy elég sebes folyón a folyó irányára merőlegesen akar átmenni egvik parttól a másikhoz? A csónakot magával viszi a víz sodra és eléri a túlsó partot, de nem a kiszemelt átellenes ponton. Miért? Mert a csónaknak egyszerre két különböző irányban kell mozognia és valamikép eleget tesz mindegyik mozgásnak. Az ilyen mozgást összetett mozgásnak nevezzük. Azt mondjuk, hogy az összetett mozgás eredménye vagy eredője (resultans) két összetevő (componens) mozgásnak. Kérdés, hogyan határozható meg az összetett mozgás az összetevőkből? Szétosztjuk az eszközöket.1 Most vagy magukra hagyjuk a tanulókat, vagy kérdésekkel vezetjük a közös kísérletet. Bármilyen kívánatos, hogy a tanulók önállóan oldják meg a feladatot, de a vége csak az szokott lenni, hogy 1 A leírást lásd az előkészítésnél. Hatás és visszahatás. kektormennyiségek. Vektorösszetevés.
