A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1931-32. Tanévi Értesítője
Lenni vagy nem lenni
9 multa lángeszét. Nem csoda, ha az akkori Európa a Világosnál megjelenő soha meg nem vert Görgey-hadosztályban egy nagy nemzeti eposz hősét látta. A 19. század nagy egyéniségei, a reformokat előkészítő és az utolsó felvonásig végig küzdő geniek közül a két politikus, Széchenyi és Kossuth és a katona Görgey a kelet és nyugat ellen egyszerre harcoló magyar léleknek szimbólumai. Életük gyümölcse: a nagy eszméltetés. Negyvennyolc nélkül nem jött volna, el oly gyorsan hatvanhét, a sebeket orvosló kiegyezés. Életük jutalma: Széchenyi Döblingben golyót repít magába. Kossuth számkivetésben pusztul el. Görgey pedig a hazaárulás marcangoló vádjával száll sírba. — És mégis! E hősök példái annak, hogy az igazi férfi és magyar tud küzdeni egyéni érdek, remény és illúzió nélkül is. A legutolsó katasztrófát jelző mérföldkő a trianoni határkő, melynek készülő kataklizmáit a közelmúltban sokan mint férfiak a harctereken látták, sokan mint gyermekek élték át, Néktek pedig a bölcsőtöknél állott. A jelen pillanatban pedig mindnyájan érezzük e mérföldkő nyomasztó árnyékát, benne élünk. Napjaink egy politikusa mai helyzetünkről azt mondja, hogy a trianoni Magyarország egy nagy kocsi, amelyben bennülnek Magyar- ország összes anyái és gyermekei s ennek a kocsinak az út ja mélységek és szakadékok felett halad; jaj annak a hetyke kocsisnak, aki meggondolatlanul és szilajul belevág a lovak közé és mélységbe dönt asszonyokat és gyermekeket, kik nem akarnak meghalni. Ez a hetvke kocsis a ma és a holnap réme. a rossz démon, mely ellen küzdenünk kell. Ha a Széchenyi és a Kossuth generációja száz évvel ezelőtt felvetette a vagy- vagy kérdését s ha Széchenyi a nemzeti erények pilléreire akarta építeni állami létünket, akkor nekünk is ez úton járva ki kell alakítanunk a 20. század emberének diapazonját. gondoskodnunk kell lelki útipoggyászáról. kultúrális fegyvertáráról, mely most egyetlen harci felszerelésünk. Míg száz évvel ezelőtt csak a vezérek érezték a felelősséget, addig most mindnyájunkat terhel a felelősség, hogy milyen lesz az új magyar ember, megállja-e helyét a most dúló és az eljövendő viharokban. teljesíteni tudja-e majd történelmi feladatát győztesen vagy elbukik-e gyöngeségében. Az új generációnak ép oly tudatosan és ép oly erkölcsi komolysággal kell éreznie, hogy ő a megújuló, a fiatal Magyarország, mint 48 generációja. A pillanatnyi helyzet, mely mindnyájunknak többet mutatja az élet árnyoldalát, mint fényoldalát, az új magyar típustól egy rendíthetetlen intranzigenciát követel az élettel szemben. Megélni a homoksivatagon, megélni a sziklán is, ez most a jelszó. Ez az új típus önmagával szemben érvényesítse első sorban Széchenyi nemzeti erényeit. követelje az igazi erkölcsi elvek érvényesülését, szemben az erkölcsi álelvekkel. az érdekek eszményítésével. A nemzeti erény volt éietelixiriink ezer éven át! Ez a legnagyobb érték. Csak ezt akarjuk, mert csak ezt a legnagyobbat érdemes akarnunk. A magyar életuton a Trianon után feltűnő mérföldkő ne újabb katasztrófa út jelző je legyen, — hanem a nagy árnyékot feloszlató ragyogó fárosz. mely legtitkosabb aspirációnknak, a revíziónak és nemzeti erényeink egyenletes fényét sugározza.
