A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló-Reáliskola 1927-28. Tanévi Értesítője
Ibsen Henrik
6 Hagyhat-e értékesebb örökséget egy író a világnak, mint az emberiség jövendő boldogságában való reményt és az emberiség fejlődésében, lelki neme- sedésében való hitet ?!... Van Goethének egy kis meséje: Egy cédrusmag véletlenül tövisbokrok közé került és köztük nőtt fel. Egyszer csak a bokrok azt vették észre, hogy a cédrus magasan kiemelkedett közülök, büszkén nézett szét fejük fölött a völgybe és, midőn koronáján keresztül lengett a szellő, balzsamillat töltötte meg az egész vidéket. A tövisbokrok felháborodva kiáltottak fel: „Nézzétek a vakmerő törtetőt! Hova akar ez nőni?! Az ilyen üresfejü akarnokot le kellene ütni.“ És addig lármáztak, míg odacsődítették a fejszéseket, akik kivágták a hatalmas cédrust. Aztán felrakták óriási törzsét egy hajóra és elvitték egy messze országba, ahol a királynak új hajóján felállították árbocnak. Tehát a cédrus újra állt és a tengeren vezette a hajót; a vitorlák lebegtek előtte és a király számára Indiából aranyat, elefántcsontot és drága kincseket szállított. És midőn a végtelen tenger fölött elterült az éj és kigyultak az árboc-cédrus csúcsán a lángok, — ő utána igazodtak a tenger összes járművei, az ő fénye vezette az éjszakában a tenger összes hajóit. Az emberiség egyik legnagyobb nevelője, Ibsen, a norvég költő némán nyugszik a krisztiániai temetőben, de szelleme még most is él, vezet és világít.
