A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1915-1916. iskolai évről

Messik Béla: Az anyag és elektromosság

- 8 a következő — az elmélet alapköveit képező — részleteket látszik célszerűnek kiemelni :

Az anyagnak az a parányi része, melyet az anyag chemiai tulajdonságainak megvállozása nélkül apróbb részekre osztani már nem lehet: a molekula. Ez azonban chemiailag még tovább ’S felbontható az atomokra, melyeket már chemiai úton sem lehet kisebb részekre bontani. Egy és ugyanazon elem atomjai egyenlő tömegűek; két különböző elemnél : ahányszorta nagyobb az egyiknek a kísérletileg meghatározható u. n. atomsúlya a másikénál, annyiszorta nagyobb az atomjának tömege is. (Az atomsúly nem egy alom súlyát jelenti; ez csak egy arányszám, mely megmondja, hogy hányszor nagyobb valamely elem atomjának tömege egy alapul vett elem, pl. a hidrogén atomjának tömegénél.) Az anyagok chemiai tulajdonságai attól függnek, hogy milyen atomokból állanak, mekkora az anyag egy-egy molekulájában szereplő atomok száma és hogy hogyan vannak benne elhelyezkedve, (va’amely atom mely más atomokkal van „közvetlenül egyesülve”.)

Amióla Mayer Róbert kimondotta az energia megmaradása elvét és közludatba ment át, hogy a hő mechanikai energiává alakítható át, azóla, hogy a testek hőállapotát meg lehessen magyarázni, fel kellett tenni a testek molekuláiról és atomjairól, hogy a teret nem töltik be teljesen, hanem annak csak kis részét, melyben a molekulák egy nyugalmi helyzet körül folytonos rezgésben vannak. Amit mi a testek hőtartalmának nevezünk, az nem egyéb, mint a rezgő molekulák mozgási energiája. Minél élénkebb a rezgés, annál nagyobb a test hőmérséklete.

*

Miután vázlatosan áttekintettük, hogy az emberiségnek az anyga- ról alkotott fogalmai miként fejlődtek a legutóbbi időkig, — elérkeztünk tulajdonképeni témánkhoz : miként nyúltak bele az utolsó néhány évtized fizikai, különösen az elektromosság tanának körébe tartozó kutatásai az anyagról való felfogásunkba; milyen gyökeres változásokat idéztek benne elő részben azáltal, hogy az elmélet néhány alapvető tételének helytelenségéről győztek meg bennünket, részben pedig, hogy néhány fizikai alapfogalmunkat egészen uj világításba helyezték és az anyag vizsgálatára nézve uj nézőpontokat teremtettek; végül, hogy mennyiben szolgáltak ezek az újabb kutatások a régi felfogás bizonyos tételeinek igazolására.

A titka annak, hogyan sikerült az újabb kutatóknak a fizika terén sohasem remélt eredményeket felmutatni, a fizikai kutatás módszerének, a kísérletezésnek nagymértékű kifejlődésében rejlik.

A kísérlet több tekintetben értékes eszköze a kutatásnak. Értékes elsősorban azért, mert általa többé-kevésbbé függetleníthetjük észleleteinket az érzékeinkre ható olyan befolyásoktól, melyek azoknak szubjektivitását fokozzák. Például ugyanazt a hőmérsékletet meleg szobából jövet hidegnek, hideg szobából jövet melegnek érezhetjük. De helyesen ítélünk akkor, ha a hőmérséklet megbírálására hőmérőt használunk. Két, egymástól távol eső test hőmérsékletének összehasonlításánál — ha hőmérsékletük nem nagyon különbözik — érzékeink szintén nehezen tájékoztatnak bennünket. Mert, míg az egyik testtől a másikig jutunk, elmosódik bennünk annak a hőmérsékletnek az érzete, mely az első test érintésekor támadt bennünk, A hőmérővel azonban módunkban van