A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1915-1916. iskolai évről

Messik Béla: Az anyag és elektromosság

- 7 nak is létet tulajdonított. Az atomok közötti üres terekről, az atomok örökös mozgásáról, oszthatatlanságáról való felfogást egészen magáévá tette. L e i b n i z az ő filozófiájában mintegy individualizálja az atomot. Az atom analógiájára alkotja ő meg a mondd fogalmát, melyet kiterjedés nélkülinek, pontszerűnek képzel, mely nem más, mint az erő székhelye, de nem holt, hanem élő egyed, lelki lény; ezen individuális természeténél fogva egyik a másiktól minőségileg is különbözik. Nemcsak az anyag áll monádokból, hanem az állati, az emberi lélek is ; ezek magasabbrendü monádok. A legmagasabbrendü, „ősi monád“ az Isten. Minden monád az egész világegyetem képét tükrözteti vissza. Lényegében változatlan, de folytonos tevékenységben képzelendő s mint ilyen az ő individuális tulajdonságainak megfelelő külső változásokon mehet keresztül. L e i b- n i z egész rendszere erősen metafizikai jellegű. Az anyagelmélet fejlődése szempontjából legérdekesebb az a gondolata, mely szerint az anyag mint az erő székhelye, energiát tartalmaz.

Az anyag szerkezetére vonatkozó elméletek további fejlődését legjobban jellemzi az, hogy a probléma a filozófusoktól mindjobban a természetbúvárokhoz terelődik át. Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy a természettudományok rohamos fejlődésnek indultak, az anyagról való ismeretek a kisérletezés módszereinek felhasználása révén tetemesen bővültek. Jellemző az idők változására az a felfogás, mely Locke filozófiájában jutott először nyomatékos kifejezésre, mely szerint minden tudásunk, ismeretünk egyedüli fmrása a tapasztalás. A filozófusoknak, ha az anyaggal akartak foglalkozni, az anyagról szóló természettudományi ismereteknek birtokában kellett lenniök, ami később azoknak óriási terjedelme miatt, mind nehezebbé vált. Amint az anyag problémája filozófiai jellegét levetve lassan mindinkább természettudományi jellegűvé fejlődött, úgy lett annak megoldása a természettudományosán képzett filozófusok helyett fokozatosan a filozófiailag is képzett természetbúvárok feladatává.

Az anyagelmélet úgy fejlődött tovább, ahogy azt az újabb és újabb kísérleti tények megszabták. Nem csináltak egyes emberek teljességet igénylő elméleteket, hanem a tapasztalásnak megfelelőleg mindig változtatásokat tettek a régin, javították, módosították, hogy simuljon a kísérleti tényékhez. így épült fel lassan a mai chemiai atomelmélet hatalmas épülete.

Kezdődött azzal, hogy kitűnt, hogy az elemek száma sokkal nagyobb, mint gondolták. Mióta Lavoisier a chemiai kutatás eszközei közé a mérleget bevonta és segítségével az oxigént felfedezte, az égés jelenségét pedig általa a ma is vallott felfogásnak megfelelőleg megmagyarázta, — egymást követték az újabb felfedezések, melyek addig nem ismert elemek létezéséről adtak számot. így alakult ki lassan a chemiai elem fogalma, melynek ismertetőjele a chemiadag bonthatatlan volta. Ezen eredmények létrejöttében nagy szerepet vitt annak a mind nagyobb jelentőségre emelkedő két chemiai kutatási módszernek : a chemiai analízisnek és szintézisnek, az elemekre bontásnak és uj összetételek képzésének erre az időre eső rohamos fejlődése. Ugyancsak ennek a fejlődésnek következménye, hogy a chemiai összetételnek, a vegyülésnek ismert törvényei kialakultak. Ezeknek a tapasztalati törvényeknek magyarázatáról igyekeztek gondoskodni az atomokról szóló hipotézis kiépítésével.

Az atom-hipotézisnek ismert tételeiből a továbbiak szempontjából