A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1915-1916. iskolai évről

Messik Béla: Az anyag és elektromosság

- 6 oszthatatlan) már remmi úton-módon nem aprózhatok fel még kisebb részekre : először Leukippos és Demokritos vallották. Ezek a kis oszthatatlan részek, melyekből az összes anyagfaj felépül, szerintük csak nagyság és alak tekintetében különböznek egymástól, de minőségileg nem. Az atomok között üres terek vannak, melyekben ezek folytonos mozgásban vannak. Az anyag szerkezetének ez a felfogása az újkori, kísérletileg megalapozott felfogáshoz való meglepő hasonlatossága miatt érdekes. Az atom-elmélet ma is egyik alapját képezi a természettudománynak, sőt éppen a legutóbbi kutatások erősítették meg erősen az atomok létezésébe vetett hitünket. Az újabb fizikai és chemiai felfedezések azt mutatják, hogy olyan közel sikerült férkőzni az atomokhoz, mint még soha, melyek után az atomok létében már alig lehet kételkedni. Emellett azonban az atomokról való fogalmaink sok tekintetben — éppen az újabb kutatások alapján — meg is változtak.

Az anyagról gondolkodó későbbi filozófusok és természetbúvárok mindegyikénél előtérben áll az oszthatóság kérdése. Egyik részük a vég nélkül való oszthatóság, tehát az anyagnak a térben való folytonos, megszakítatlan eloszlása mellett foglal állást; másik részük az atom-elmélet híve, mely az anyagnak kis, oszthatatlan részeit tételezi fel, melyek között az átmenet nem folytonos. Epikuros elfogadja lényegében D e- mokritos felfogását az atomokról, az atomok közötti üres terektől, az anyagi részecskék folytonos mozgásáról. Nézeteit Lucretius római költő-filozófus munkáiból ismerjük, aki ezt a tant részletezi, de alapjaiban nem változtat rajta. Aristoteles nem híve az atom-elméletnek. Szerinte minden, ami változik, az vég nélkül osztható kell, hogy legyen. Az anyagot folytonos mozgásban levőnek képzelte, annak tehát nincsenek oszthatatlan részecskéi. Érdekes az ő elemekről szóló tana. Megkülönbözteti a földi elemeket, — nehézségük szerinti sorban : a tüzet, levegőt, vizet és földet — a túlvilági elemtől: az étertől. A tűz száraz és meleg, a levegő nedves és meleg, a víz nedves és hideg, a föld száraz és hideg. Ezek keverékeiből állanak a földi tárgyak. Az éter a túlvilági tárgyak alkotó eleme.

Aristoteles összes tanai nagy befolyással voltak a középkor tudományos nézeteire, de különösen természettudományi világfelfogása tekintetében állott abszolút tekintélyként hosszú időkön keresztül az utána következő korszakok gondolkodói előtt. így az anyagról szóló elméletét is elfogadták egészében változatlanul, úgy hogy, ha akadtak is, akik egyes részletkérdésekben önálló felfogást mutattak, ezek izoláltan maradtak, hatásuk az elmélet továbbfejlődésére nem volt.

Az első, akinél az anyagról való elmélkedéseiben nagyobbfokú önállóságot találunk, Descartes volt. Szerinte a tér fogalmát nem lehet elválasztani az anyag fogalmától, a testek lényege a terjedtség. Az anyag a teret teljesen kitölti, üres tér nincs, mert ez önmagában való ellentmondás volna, miért is valamint a tér, úgy az anyag is vég nélkül osztható, tehát atomok nincsenek. Mindazáltal ő az anyagnak bizonyos kis, csavarszerü, egymásba kapaszkodó részecskéit tételezte fel, melyekkel az anyag összetartását igyekezett megmagyarázni. Ő különben három alapelemet képzelt: a tüzelőmet, a levegőelemet és a földelemet. A vele egyidőben működő Gasse ndié volt az érdem, hogy a középkorban feledésbe ment atom-elméletet uj életre keltette. Demokritos négy alapelemének atomjain kivül ő még hő-, fény-, hang és egyéb atomok-