A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről

Vezér Mór: Háborús költészetünkről

- 4 és ellenségei azon voltak, hogy vitézi sajátságait ellessék. „Vitézi oskola” volt ez a véráztatta föld évszázadokon keresztül, jó hadfiak és hadvezérek nevelője. Nem a nemzeti hiúság állítása ez, hanem katonai szakmunkák tanításaiból leszűrődött igazság. A német lovasság és lovagintézmény eszméje a magyarokkal vívott háborúkban született (Újhelyi Péter : Az állandó hadsereg története.) Orbán magyar ágyumester 12 arasznyi űrmértékű óriási lövegje, melyet Mohamed szultán számára készített s mely az egykorú Dukesz szerint 600 fontos kőgolyókkal zúzta szét Konstantinápoly falait, az első jelentékeny lépés volt a lövegek hatóképességének fokozására irányuló tüzérségi munkában. (Megnert Hermann : „Das Kriegswesen der Ungarn in seiner geschichtlichen Entwicklung” Wien 1876.) Újhelyi bizonysága szerint „a humanitás terén is a mienk az elsőség, mert Mátyás király szorgalmazta először a hadifoglyokkal való emberséges bánásmódot. Magyarországon volt az első tábori kórház és Széchényi György magyar hercegprímás jóvoltából a rokkantak ellátására is nálunk tették az első lépést.” Arra még szót sem kell vesztegetni, hogy a világhíres huszárt a magyar föld szülte. Nevének eredetét még nem derítették ki a nyelvészek, csak annyi bizonyos, hogy a huszár kifejezést első Ízben Mátyás egyik levelében olvassuk. De az már tiszta valóság, hogy Mátyás huszárjai, a magyar huszárok, a minden idők legkitűnőbb lovas katonái, századokkal előzték meg Európát. Mert Újhelyi szerint „míg a francia lovas zsandár ez időben csak öt más ember segítségével lett harcképes, a német „Kyrisser” pláne csak hét csatlóssal képezett egyetlen harcegységet, a magyar lovast nem követte lándzsa hordó csatlós vagy apród; egyedül magára, acélos karjára, meg szilaj paripájára volt utalva : minden huszár egész ember volt.”

Az olyan hires hadvezér, mint Álba herceg, élete végén csak azon sajnálkozott, hogy nem lehetett része abban a nagy dicsőségben, hogy Magyarországon harcolhatott volna. Brechtel Ferenc Joachim XVI. századbeli tüzérségi szakíró bevallja, hogy igen sokat tanult a magyar végvárak rendszeréből. A végek vitézei, majd a hajdúk igazi katonák. Mátyás király valósította meg — megelőzve egész Európát — az állandó hadsereg eszméjét, nevezetes fekete seregével. Bár el kell ismerni, hogy Zsigmond király 1435. évi dekrétuma már pedzi ezt, amikor elrendeli, hogy a magyar király és a magyar főnemesek nemcsak háborúban, de béke icíej.n is kötelesek bandériumokat tartani. Igaz ugyan, hogy Mátyás halála után a közállapotok leromlásával az állandó hadsereg a szükséges költségek hiányában feloszlott, de a lángeszű kezdeményezés nem vitatható el a nagy királytól. A török fenyegeti az országot. Magyarország nagy szükségben, a végek veszendőben vannak. Ezt a nyomort ecseteli megrázóan Geszthy László éneke 1525-ből. Apáti Ferenc feddő éneke, az első magyar szatíra az ország leromlott közállapotával foglalkozik és haragjának éle a pogányokkal nem harcoló főurak ellen irányul. A mohácsi vész után újra felmerül az állandó hadsereg megteremtésének a gondolata. Ez az egyetlen mód Magyarország felszabadítására. Verancsics 155?-ben azt hangoztatja : „Ha más módhoz nem nyúlunk az ellenség visszatartására s Magyarország helyreállítására, félnünk kell, hogy napról-napra lejebb sülyedünk. Zsoldos "katonára van szükség, ki gyermekkorától fogva meg- edzett, ki életét harcra szánta s az ütközetre siet, ki kényelem, polgári ügyek s a nő keble után nem sóvárog. Nálunk jogilag egészen a XVIII. század elejéig a régi feudális hadiszervezet volt életben, melynek alapját