A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről
Vezér Mór: Háborús költészetünkről
— 34 a kormánynyal. Egy honvéddel mondatja el a költő, hogy a honvéd-név a legszentebb fogalom, ezt a szép nevet ki kell érdemelni. Sok ellenséget vertek már meg, de van is még elég, akikkel el kell bánni. Nem baj, végezni fognak a szabadság hóhérlegényeivel. Majd így folytatja : Ti vagytok zsiványok, kik országunk földét Elpusztítottátok. Fekvén rajta háromszáz esztendeig, mint Nehéz istenátok. Hanem hiszen ezt a földet ti teszitek Újra termékennyé : Véreteket issza most, mint addig itta Saját népe könnyét 1 Jöjjetek ! Ismerjük már egymást, ti futtok, Mi űzünk titeket. Űzünk, mint a szélvész a széjjel szaggatott Rongyos fellegeiket. Jöjjetek, hadd szúrjuk sziveiteket a Szuronyunk hegyére : Emlékezzetek a más világon is Honvédek nevére ! Nemsokára azonban a helyzet vigasztalan lesz. Megtörténik az orosz beavatkozás. Orosz csapatok átlépik a határt. A kormány általános népfölkelést hirdet. Ekkor jelenik meg a Föl a szent háborúra ! cimü csata- dala. Itt az utolsó ítélet, de nem kell félni, velünk az Isten. Mindenki menjen el katonának, mert szabadságunk, istenünk és hazánk forog kockán. Hiába adta el a király lelkét az ördögnek, győzni fogunk vagy meghalunk. Mezőberényben Írja meg hattyúdalát a Szörmfü időt. Szörnyű idő, szörnyű idő ! S a szörnyűség mindegyre nő ; Talán az ég Megesküvék, Hogy a magyart kiírtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogyis ne ? Villog ellenünk A félvilágnak kardja. Már nem mer remélni, Bizalma megtört, merész vágyai kialusznak. Talán mind egy szálig elveszünk, vagy marad valaki, aki a szörnyűségeket elbeszéli az utókornak, de el tudja-e igazán beszélni ? S ha elbeszéli úgy, amint Megértük ezeket mi mind: Akad-e majd Ki ennyi bajt Higyjen, hogy a történet ? És a beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli Zavart ész meséjének ?
