A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről
Vezér Mór: Háborús költészetünkről
- 23 újvári vitézek megesküsznek, hogy az árulót kézre kerítik. Az 1710-iki újév napján meglepik s Újvárba viszik, ahol rövidesen kivégzik. A néphit igazságszolgáltatásának megfelelően ott teremnek a hollók is Nagy fekete hollók sűrűn szálldosának, S ott környül kerengvén, akkép károgónak : .,Kár, kár, kár, kár, vala Ocsakai Lászlónak, Ilyen nagy vitéznek — lenni árulónak. De nem kár, hazáját, vérit eladónak Szemeit kivájni, fekete hollónak !“ Az egész ének alaphangja az édes bosszúérzet s bizonyos elkeseredett hűség Az Esztergom megvételéiül mellett a legjobb kuruc ballada s méltó helyet foglal el egész népköltészetünkben. A daliás idők eltűntek. A nemzet megbékélt uralkodójával. Bekövetkezik a nemzeti elernyedés kora. Az ország ezután is bőségesen kiveszi részét a harcokból, de most már nem uralkodói ellen küzd, hanem a dinasztia érdekeiért. Háborús költészet nincs, de még katonaköltészet sem virágzik. Pedig van elég katonaköltőnk, igy báró Orczy Lőrinc generális, gr. Gvadányi József lovas tábornok és Fazekas Mihály huszár főhadnagy. Az állandó zsoldos sereg azonban hidegen hagyta a nemzet szivét. Csak a nemesi hadsereg, ez a nemzettől lelkezett katonaság tudott lelkesedést kelteni. Az 1797-iki nemzeti felkelést dicsőítő lángoló szavakkal Berzsenyi Dániel pompás ódájában : A felhőit nemességhez a szombathelyi táborban. Napoleon diadalmas hódításai folytán vált szükségessé a nemesi felkelés. Ebben az időben a francia császár a lombardiai győzelmek után az Alpe- seken keresztül törve már Bécset fenyegette. Berzsenyi Szombathelyen szemlélhette a nemesi had gyülekezését. A sereg elragadó látványt nyuj- hatott és a költő lelkesedésében már a régi dicsőség napjait látta visszatérni. A felkelésre már nem volt szükség, mert csakhemar létre jött a cam- poformiói béke. így járt az 1805-iki felkelés is, melyet a költő szintén lelkes ódával ünnepelt. Csak 1806-ban a győri csatában volt módja a nemesi felkelésnek érvényesülni, de tudvalevőleg a nemesség itt kudarcot vallott. A bandériális rendszer teljesen lejárta magát. Ezzel a szervezettel lehetetlen volt a rendes francia katonaságnak ellenállni. A költő, aki monumentális ódáiban vatesként ostorozta a nemzeti szellem ellanyhulását, a lobbanékony szalmalángot, az általános leromlást, most újra remélni kezd. Bízván bizakodik abban, hogy Árpád vére nem fajult el, az utódok méltók őseikhez, ez a nemzet, mely ily erőkifejtésre képes, nem pusztulhat el. Él még nemzetem istene 1 Buzgó könyeimen, szent öröm, ömledezz ! Állsz még, állsz, szeretett hazám ! Nem dőlt még alacsony porba nemes fejed! Nem szállt Trója alá soha Ily szép spártai had, sem Hunyadink kevély Zászlóit nem emelte volt Rettentőbb hadi nép Bécs letörött falán Csak sast nemzenek a sasok, S nem szül gyáva nyulat Núbia párduca.
