A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről

Vezér Mór: Háborús költészetünkről

— 24 A háborús költészet nagy lendületet csak akkor vesz, amidőn a nemzet javaiért, fenmaradásáért folyik a küzdelem. Erről tanúskodik a kuruc szabadságharc, ezt bizonyítja az 1848—49-iki forradalom is.

A mi szabadságharcunk költészeteér is áll az, amit a bevezetésben kifejtettünk. A lázas idők nem alkalmasak maradandó alkotások létrehozására. A forrongó kor megrabolja a költőt a művészi nyugalomtól. Enélkül pedig nem lehet az eszmét költőileg megérzékíteni, a szerkezet bevégzettsége is csorbát szenved, a bel- és külforma szükséges összhangja sem jön létre. íme a mi dicsőséges forradalmunk nem tudta kiváló munkák alkotására ihletni költőinket. Pedig a magyar múzsaberek ugyancsak népes volt akkoriban és fényes nevek sorakoztak egymás mellett. Mindössze Petőfi emelkedik ki nagyszerű ditirombjaival, bár ezek sem a java munkái közé valók. Hiába a költészet sohasem került ki szerencsésen a harcokból és a latin közmondás örök érvénnyel bir. A páncélos múzsával való társalgás nem igen ihletett nagyszerű művészi munkák alkotására.

Nem volt gazdag termés a népdal-költészetben sem. A legtöbb Kossuth Lajos és a forradalom hadvezérei köré fonódik. Álljon itt néhány a tábori dalokból :

Első, első, legelső Kossuth Lajos az első, Második a Windisgrátz, Kinek népe mindig vész. Harmadik a Jellasics, Kinek népe soha sincs ; Negyedik a Görgei,

Ki a népet töreti.

Szerető ragaszkodás vette körül Perczel Móric tábornokot. Több népdal foglalkozik vele, mint a Perczel Móric ablakára és a Zúg az erdő kezdetű.

Zúg az erdő, zúg a mező,

Ugyan mi zúgatja ?

Talán bizony Perczel Móric A lovát ugratja.

Szép ő maga, szép mindene, Szép a paripája,

Vigan vágtat a honvédek Nyalka táborába.

Tőről metszett katonai népdal ez is :

Fölteszem a csákómat a fejemre Úgy ugratok Windisgrátznek elejbe ; Windisgrátznek paripája sántikál, Plezurt kapott ütközetben Szolnoknál.

«