A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről
Vezér Mór: Háborús költészetünkről
13 Minden felől nagy veszély. Elül tűz Hátul üz S kerget az víz, mint a szél; Mert nem méz , Az mit neked Hátad megett Barátod beszél. 13. Te pediglen Vénségedben Megromlott haza ! Keserves kínt Nyelsz, óránkint Nyögvén óhajtva. .. S talán azt véled. Hogy immár téged Nem fiaid : Árulóid Ejtnek halálba. 14. De ne félj, Hitben élj ; Bizd Istenre dolgodat Elhidd, bár Órát vár, Megseg/ti bajodat. S végtére, Későre Mind elveszti, Megemészti Árulóidat ! Árulóidat ! Ámen. E költemény még a kor tépelődő, forrongó hangulatából fakad, de már a két évvel később (1672) keletkezett Kuruc tábori dal szerzője már tudja, hogy a német a nagyobb ellenség, minden törökdúlás elenyészik a német pusztítás mellett. Elégikus panasz helyett tüzes, mámoros csatadalban van részünk, allegorikus célzás helyett féktelen harci kedv. A népdal hangján Íródott, s annak szerkezetét, drámaiságát követő költeményt e korszak legjelesebb termékei közé soroljuk. 1. Te vagy a legény Tyukody pajtás ! Nem olyan mint más — mint Kuczog Balázs... Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás... Nem egy fillér, — de két tallér kell ide, pajtás ! 2. Szegény legénynek olcsó az vére : Két három fillér egy napra bére ; Azt sem tudja elkölteni, mégis végtére Két pogány közt egy hazáért ömlik ki vére !
