A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről
Vezér Mór: Háborús költészetünkről
— 14 3. Rajtunk német dúl, rajtunk török jár Tüz-vassal pusztul ország és határ ; Ez az istentelen német annyi kárt tött már: Hozzá képest hogy mit sem tött török, sem tatár! Majd fölpanaszolja, hogy mézes-mázos szókért a nagy urak a némethez szegődnek s így hazájuk árulói lesznek. Pedig kár hinni a németnek, hisz Mindent Ígér, de csak szorúltában. Semmit be nem vált, ha szabadjában. Harci kedvében búzdüja borozó pajtását, hogy vágja csak a ,,po- gányt“ és a hozzá szegődött magyar is. Puskáját és szablyáját készen tartva előre megüli az ellenség torát : Bort kupámba — , bort 1 embert a gátra ! Tyukodi pajtás, induljunk rája ! Verjük által az labancot a másvilágra, Úgy ad Istrn békességet édes hazánkra ! A tüzes dal pezsgő dallamával igen népszerű lett, a kuruevilág után mint betyár dal terjedt tovább. Thököly majd Rákóczibukása után rossz idők jártak a felkelőkre. Földönfutókká válnak, nyomorúságosán tengetik életüket . És világot látnak a bujdosókénekei. Meghatóan zokogják el a bujdosók, a szegénylegények keserveit, fájdalmát, a szabadság leáldozását, a haza vesztét. A magyar ember jellemével nem fér össze az érzelgős panaszkodás. Ha mégis panaszban fakad ki, istenéhez intézi azt, sohasem emberhez. Inkább édes anyját, hozzátartozóit sajnálja, akiket az ő szerencsétlensége sújtott, mint a maga bajaival hozakodik elő. Másként is segil magán. A keserűség r.éha humorban oldódik fel. Egy ideig reménykednek a jó szerencsében és kisebb csapatokban várják a dolgok jobbrafordultát, majd letesznek erről is és teljesen szétszóródnak. A tehetősebbek elhagyják a hazát, a szegények buj- dosásnak adják magukat. így születnek meg a gyönyörűséges kesergő da ok. Szerzőik Balassától tanulják el a formát, — még Balassa hires bujdosó énekét is átalakították a korviszonyoknak megfelelően — de előadás és felfogás teljesen naiv. Ilyen minden izében népdal a Most jöttem Erdélyből cimü : Most jöttem Erdélyből, Erdélyországból — Lovastól, nyergestől, egy nyargalt szolgástól. Szolgámnak a neve hányd-el-vesd-el-Gyurka. Magamnak a neve : bujdosó katona. Nem vétettem semmit, az ég bizonyságom ; Még sincs maradásom, — közietek lakásom. Szegény árva fejem nincs hova hajtanom, Szegény árva fejem nincs hova hajtanom.
