A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1913-1914. tanévről

Dobos Ferenc: Közlemények a modern chemia köréből

8

A közönséges és az eleklrolitos disszociáció és a jonclmélei.

I. A közönséges disszociáció.

Már a „chemiai rokonság” tárgyalásánál említettük, hogy a lulsá- gosan magas hő gyakran megszünteti a chemiai rokonságot.

Számos kísérlet igazolja ugyanis, hogy hőmérsékemelkedés alkalmával a molekulák belsejében bizonyos mozgás : u. n. intramolekuláris mozgás jön létre, melynek eredménye az, hogy fokozatosan egyszerűbb molekulák, péld. a vegyületek molekuláiból elemek molekulái keletkeznek, vagyis hogy a vegyület lassankint elbomlik, lehűléskor azonban az alkotórészek ismét egyesülnek. Ezen tüneményt közönséges disszociációnak nevezik. Példa erre, hogy a vízgőz 2500°-on túl hevítve, vagyis az úgynevezett fehér izzásnál durranógázzá változik, mely alkalommal két liter vízgőzből három liter durranógáz keletkezik. A keletkezett hidrogént és oxigént alkalmas módon el is különíthetjük.

Az ammoniumklorid hevítéskor részben ammóniára és sósavra disz- szociál, a miről úgy győződhetünk meg, hogy egy vastagabb üvegcső közepe tájára aszbesztdugót teszünk s mellé a csőbe kevés amm. kloridot helyezünk. Hevítéskor a csőnek az aszbeszttől kifelé eső végénél nedves vörös lakmuszpapírral az ammonia —, az ellenkező végnél pedig kék lakmuszpapírral a sósav elszállásáról szerezhetünk tudomást.

II. Az elektrolilos disszocicáció és a jonelmélet.

Számos kísérlet által meggyőződtünk, arról, hogy pld. a réz reakciói az illető reagensek hozzáadására az oldatokban mindig bekövetkeznek tekintet nélkül arra, hogy a réz mint szulfát, nitrát, vagy klorid van-e jelen az oldalban ; viszont azt is tapasztalhattuk, hogy péld. a kénsav reakciót mindig megkapjuk akár mint rézszulfát, akár mint káliumszulfát, akár mint aluminiumszulfát iegyen az oldatban jelen.

Ezen kísérleti tények már egymagukban véve is kell, hogy azon gondolatot ébresszék bennünk, hogy úgy a fém-, mint a sav-alkotórész a midőn oldatba lép, jellemző tulajdonságait bizonyos határok közt megtartja, tekintet nélkül arra, hogy minő más alkotórésszel van, illetőleg volt egyesülve.

További elmélkedés és kísérleti tények — mint látni fogjuk — meggyőznek bennünket arról, hogy a vegyületek a midőn olvadás, vagy oldás által folyékonyakká lesznek, bizonyos szabad és önálló alkotórészekre : jónokra esnek szét, melyeknek egyik csoportja+, másik csoportja — elektromossággal van megtöltve. így pld. ha ezüstkloridot megolvasztunk, ezen olvadék pozitív elektromossággal megtöltött ezüstjónokat és negativ elektromossággal töltött klórjónokat tartalmaz ; a konyhasó vizes oldatában pozitív nátrium és negativ klórjónok vannak jelen.