A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1913-1914. tanévről

Iskolai tudósítások - G) Ifjúsági egyesületek

- 64 Az idén megalakult önképzőkörre nagy feladat várt. Az önképzőkör vezetősége ugyanis tapasztalva, hogy az önképzőkör a maga régi, még a nemzeti felbuzdulás korában alkotott szervezetével és egyoldalú munkarendjével már nem felel meg a mai kor követelményeinek, az élet és iskola sokoldalú kívánalmainak és az intenzivebb önképzésnek, azért az önképzőkör kereteit kiszélesítette és a körnek a modern paedagógiának megfelelő uj szervezetet és uj munkarendet dolgozott ki. Ezt az uj szervezetet és uj munkarendet kipróbálni és megerősíteni volt az idei önképzőkör feladata. Már előre is megállapíthatjuk, hogy az uj szervezet nemcsak bevált, hanem nagyon szép eredményt teremtett. Az uj munkarendről teljes képet ad a titkárnak a záróünnepen tartott jelentése, melyet éppen ezért egész terjedelemben közlünk.

Titkári jelentés a pécsi állami íorcáliskola Eötvös önképzőkörének 1913— li.

évi működéséről.

Igen tisztelt Kör! Egy esztendőnek a szellemi működéséről számolok be; egy oly esztendőről, mely hivatva van, hogy átmenetet képezzen egy uj érába, uj ambíciók felé, mely hivatva van, hogy uj működési terek perspecti váj át nyissa meg negyvenéves körünk előtt. Hivatva van erre elsősorban azért, mert ezzel az évvel lezáródik körünk utolsó esztendeje, melyet a réges-régen szűkké vált intézet épületében töltött, másodsorban pedig azért is, mert az idei önképzőkör volt az, amely végre valahára megértette az idők forgásának hatalmas szavát és igyekezett a körnek oly szervezetet adni, mely állal alkalmassá vált arra, hogy minden mélyebb rázkódtatás nélkül helyezkedhessen bele az uj intézet uj törekvéseibe.

Tempora mutantur et nos mutamur in illis. Önképzőkörünk, mely abban az időben nyerte alapjait, midőn magyar kulturéletünk legfontosabb szükséglete nyelvünk és irodalmunk fejlesztése volt, egész szervezetével hozzákapcsolódott ehhez a tisztán irodalmi irányhoz. Eközben nagyot változtak a pedagógiai alapelvek, nagyot változott maga a középiskolai oktatás is. A reáliskola, mely legelőször érezte meg az idők szellemének változását maga is reálissá lett és ezen átváltozásban megfeledkezett arról, hogy realizmusa mellé odaállítson valamit, ami az azelőtti irodalmi túltengést pótolta volna, valami magasabb ideális elemet : a művészetet.

E mulasztásokat igyekezett pótolni uj szervezetével körünk. Távol állott tőlünk, hogy a meglévőből leromboljunk valamit. A mi reformjaink az építés jegyében folytak le ; mi csak hiányokat pótoltunk. Hogy a meglévő, de már évek óta mindinkább ellaposodó irodalmi irány mellé a természettudományi és művészeti törekvéseknek is kellő súlyt biztosítsunk, az önképzőkört három, egymástól működésében független s egymást nem