A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1912-1913. tanévről
Vezér Mór: Stilisztikai jegyzetek
5 néhány kiforratlan dolgozaton kívül számbavehető munka nem taglalja. A következőkben természetesen* nem az említett hézagok pótlására vállalkozunk, hanem az érzelmi stílus néhány sajátságára kívánunk rámutatni. Csak egy pillantást vetünk a trópusok és figurák világába. Persze nem az aristotelesi poétika felé fordul figyelmünk, hanem a szóképek és alakzatok lélektani rugóit óhajtanánk felkutatni. Nem a régi stilisztikák és retorikák rejtelmes műszavai érdekelnek bennünket, hanem azon lelki élmények és műveletek, amelyek jelölésére azokat kieszelték. Úgyis az volt eddig a baj, hogy a stilisztikai elemek tárgyalása gyakran puszta nomenklatura volt. Ennek elkerülésére figyelmeztetnek már az Utasítások is, melyek — ha néhol homályosan vannak is megfogalmazva — az oktatót megszívlelendő tanácsokkal látják el. Ne essünk tehát a régi grammatikusok hibájába, akik osztályoztak, skatulyáztak és rendszereket állítottak fel, mielőtt a jelenségeket kutatták, fürkészték és kiderítették volna. Osztályoztak az osztályozásért. Nevezetesen ne kövessük azok módszerét, akik az érzelmi előadás jelenségeit és tüneményeit logikai alapon akarták megmagyarázni, ami — mint látni fogjuk — teljesen meddő vállalkozás. Az igaz, hogy mi már jóval kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint a régiek. Nekünk már a nyelvlélektani kutatások gazdag eredményei állanak rendelkezésünkre. A logikai módszernek helye lehet a grammatikában azon szoros viszonynál fogva, melyben nyelv és logika egymással állanak, a stíluselmélet rejtelmes szövevényeiben azonban csak a lélektan vezetésére bizhatjuk magunkat. Képes kifejezések és szóképek. A képek és trópusok a beszéd olyan fordulatai (rpéniú), melyek az eredeti fogalmakat másokkal cserélik föl. A képzelet behatása folytán a szokásos kifejezés megváltozik és előáll a kép. Ezen eljárást jelentés- változásnak is szokták nevezni, de látni fogjuk, hogy nem minden jelentésváltozás egyszersmind kép is. A szóképek természetesen nem csupán az emelkedett beszéd járulékai vagy sallangjai. Maga a köznyelv is bővelkedik képes fordulatokban, szólamokban. Kivált az ősi állapotot feltűntető régi nyelvre, valamint a nyelvjárásra és a népnyelvre áll ez, ahol a szebb- nél-szebb képek és fordulatok kincses bányája kínálkozik a kutatónak- És ez a kutatás nem is hálátlan mesterség ! Hiszen gyönyörűsége telik az embernek a nép sajátos eszejárásában, találékonyságában, leleményességében és képet alkotó művészi tehetségében. Sylvester János nemcsak azt látta meg először, hogy a magyar nyelv hanganyaga mennyire alkalmas a klasszikus vers zenéjének kifejezésére, hanem azt is, hogy a magyar nép nyelve telis-tele van szebbnél-szebb szólamokkal. Egyébként minden népnyelv televényföldje a szóvirágoknak és képeknek. Ennek a nyitja igen egyszerű. A nép emberének képzelő tevékenysége szabadon csapóiig, életét
