A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1912-1913. tanévről
Vezér Mór: Stilisztikai jegyzetek
— 4 szert is. Ezek, persze, idegenkednek a stiluselméleti kérdések megvitatásától és nemcsak a grammatikában, hanem a stilisztikában is a Berlitz- módszert honosítanák meg. — Csakhogy ezek nem gondolnak avval, hogy a stilus mindenhol és minden korban csak teoretikus műveletek után állapodott meg. Aminthogy semmiféle mesterség vagy művészet nem lehet meg a termékenyítő elmélet támogatása és útmutatása nélkül. Mert elméleti tájékozás nélkül tudatos stilisztikai alkotás el sem képzelhető, valamint az írásmű helyes méltatása is lehetetlen e nélkül. Stilisztikai tanítás a középiskola valamennyi oztályában folyik. — A három első osztályban abban áll ez, hogy a tanulók mindazt, amit hallottak vagy láttak, előadni tudják. A tanítás az olvasmányon alapul, melynek alapján bizonyos feladatokat végeznek a tanulók. A dolgozatok meg- bírálása és az ezzel kapcsolatos megbeszélések teszik a tanítás lényegét. A három évi gyakorlati kurzus után a IV. osztálybeli tanítás kitűzött célja az, hogy a tanulókat önálló dolgozatok Írására képesítsék. Most már szükségessé válik az elméleti ismeretek elsajátítása is. Ez az Írásbeli előadás módjának, az elocutiónak megfigyelésére és az eredmények rendszerbe foglalására szorítkozik. Ez a szó szorosabb értelmében vett stilisztikai tanítás, mely megfigyelések kapcsán megállapítja az előadás művészetének tényezőit, minthogy sem a köznyelv, sem az irodalmi nyelvhasználat nem tájékoztat eléggé. Szemlélődések után kiderül az is, hogy az előadásnak meg kell felelnie a mű céljának, az irodalmi hagyománynak. A tanítás rámutat azon összefüggésre, mely az író egyénisége és műve között fennáll. Az elmélet fontos tárgya a stilus nemeinek taglalása, a prózai és költői stilus mibenlétének kifejtése. Ismerteti a stilus általános és különös tulajdonságait, szóval az elmélet világítása mellett bejárjuk a stilisztika birodalmát. Szép és elmemozdító utazás ez, mellyel a stilusérzék finomodása és erősödése jár. A következő két osztályra az inventio és dispositio tanának összefoglalása esik, mint a stilisztikai tanítás betetőzése. A VII. és VIII. osztályban a stilisztikai tanítás újra csak gyakorlati jellegű, amennyiben csupán az irodalomtörténeti anyag feldolgozását tűzi ki célul. A tulajdonképeni stilisztikai tanításon azonban a IV. osztályú oktatást értjük, melynek ered- ményeképen az Utasítások azt várják, hogy a tanuló a stilisztikai hagyomá- mánynak, a mai stiluskészletnek ismeretébe belenevelkedjék. Általában pedig azt a célt tűzik ki, hogy a növendék ,,a közös stiluskincs egyéni használatában kellő biztosságra tegyen szert.“ Jeleztük már, hogy e nagy cél elérésétől, vagy akár megközelitésétől is, fogyatékos eszközeink folytán igen messze vagyunk. Különösen áll ez az éreztető előadás stílusának elméleti alapozására. Mert mig az értelmet foglalkoztató előadást, röviden a prózai stílust (oratio prosa) legalább néhány kitűnő értekezésünk, mint Simonyi Zsigmond „Helyes Magyarságba vagy Kelemen Béla „Jó Magyarságba fejtegeti, a költői nyelv természetét
