A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1911-1912. tanévről

Dr. Potoczky Lajos: Ibsen

15

felszínre hozni, levegőre, az igazán-élés világába. Ezt a szerepet Gregers Werle játsza. „Akut b icsületességi lázban ég“, mindenkinél szeretné ideális követelményeit behajtani, de mikor látja kudarcait, azt kérdez- teti vele Ibsen : vájjon igazán kötelességem-e, hogy átlagembereknek, (minő a közönség) az igazságot hirdessem ? Vájjon a hazugság nem feltétlenül szükséges-e az élethez ? Legtöbb embernek van valami illúziója, éltető hazugsága s ehhez igazi szívóssággal ragaszkodik, érzi, hogy vaksága szerencséje.

A vadkacsát nehéz elfeledni annak, aki egyszer igazán beleélte magát. Kemény dió e darab, teljesen lehangoló, disszonáns akkorddal végződik. Félelmetesen mélyre világít az életproblémák hasadékaiba, melyek szélén virágot szedve járunk. A végtelenség ködös páthosa üli meg. A főj lón siirü sötétben csak a bájos fiatal Hedvig leányarcán ragyog valami bizonytalan, sápadt fény.

Sokan Rosnersholmot tartják Ibsen költői munkássága dicsőségének. Hőse Rosmer, szinte ideális magaslaton áll. Szellemi nemeseket szeretne nevelni, (visszatérő gondolat ! v. ö. Brand, Népgyülölő stb.) Önzés helyett sociális tevékenységei sürget, erkölcsi szabadságot óhajtana az erkölcsi szabadosság helyébe, egészséges érzékiséget beteges érzéki részegség helyett.

A dráma mellékalakjaiban bemutatja a XIX. század hamisan értelmezett természettudományi világnézetének gyömölcseil, embereket, kik régi erkölcsi alapjukat, hitüket elvesztették és újat, biztosat még nem találtak helyébe.

A kevésbbé ismert Tenger asszonyá-ban (egyetlen nem tragikusan végződő darabja), ismét sok a szimbólum. Ellidának női és ibseni vonása, hogy szerelme valami kimondhatatlan, titokzatos vággyal tölti el a szabad tenger, a szabadság után. Túlfejlődik benne az a különös érzés, a melyei meredek helyről, pl. magas toronyból lenézve érzünk, az az ijesztve hívó, szinte borzalmas vonzódás. Mindnyájunkat hiv a mélység! a Nagy, a Fenséges, csábit az Ismeretlen. Ellidál fokozott mértékben és titokzatosan. Nyugtalan lelke nyűgnek érzi a házasságot is, de mikor férje saját tetszésére bizza, hogy válasszon kalandos élet és házi tűzhely közt, mikor szabadnak érzi magát és a saját felelősségére cselekedhetnék — akkor férjéhez simul.

Az időrendben eddig említett müvek után készült darabjainak csak egész röviden jelölöm meg gondolatgerincét, csupán azért, hogy lássuk, milyen eszmék folgalkoztatták még Ibsent.

Hedda Gabler demonikusan romantikus alakja a kicsinyes, külsőséges, kötelességet nem ismerő, önző egyéniség típusa. Meghasonlott, céltalan életének tragikumát egy vitás, sötét dráma keretében mutatja be a költő. A darab egyszersmind az úgynevezett felsőbb társadalmi rétegek asszonyéletének kemény szatírája.