A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről

Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése

41

szerte fellendült mozaik- és ablakfestészct, természetesen ez nem mozdíthatta elő a fény és árnyék által való ábrázolás fejlődését. A középkor festészete a világítási hatásokat nem kereste, mindössze felhasználta az árnyékolást, szín- és rajztudáshoz mérten a természetábrázolásban.

önálló problémává a fény s a világítás csak a renaissanceban lesz. E kutató korszak csakhamar felismerte, mily rendkívül megkapóvá és szemléletessé teszi a mozgásokat s a tárgyakat az intenzív világítás által létrejött erős rajz. Már Massacio plasztikusan állítja be kifejező alakjait, Mantegna nagyszerű távlati megoldásait fokozza az erős világítás által. Firenzében általában nagy súlyt helyeznek a plasztikára, de mindez még csupán a végletek, tehát alapjában véve a legegyszerűbb világítási effektusok közönséges alkalmazását jelenti: erős fényt és fekete árnyékot szoborszerű hatással.

De csakhamar önálló művészi feladatúi feltűnnek érdekes világítási problémák is, amelyek néha a kép lényegévé és sokszor leghatalmasabb kifejező eszközévé teszik a fényt. Az egyik a félhomály, a clair obscur-ban való látás, a másik a fény által való kiemelés, tehát a világításra alapított kompozíció.

Már Filippo Lippi a quatrocentoban végtelen finom tónusokkal és színezéssel szereti alakjait az erős napfény helyett szelid félhomályba helyezni. A formák így kevésbbé éles rajz, hanem inkább tónusok által válnak el egymástól. A tónust itt nem a szín, hanem fény szempontjából tárgyaljuk s mint ilyet kétségtelenül világítási produktumnak tekintjük.

Hiszen egy szobában elhelyezett tárgynak világossága, tónusértéke kizárólag attól függ, hogy mily közel hozzuk a fényforráshoz, az ablakokhoz. Minden tárgynak, akár szabadban, akár zárt helyen legyen, megvan ezen kizárólag a fénytől függő tónusa s épígy minden tárgynak egyes alkotórészei között is végtelen finom tónuskülönbségeket észlelhetünk. Mennél mélyebb s homályosabb helyre illesztjük az alakot, annál finomabbak e tónusnüánszok. E másodrendű világítás mellett természetesen a környező tárgyak reflexfénye és színe sokkal erősebben érvényesül, mint a túleró's világításban s minthogy az összefüggő tömegek éles árnyékvonalakkal nincsenek szétszaggatva, sokkal nyugodtabb, jellemzőbb hatást kelthetünk általa.

Filippo Lippi finom tónusokkal választotta el szelid félhomályba helyezett alakjait s e tekintetben úttörőnek tekinthejük.

Lionardo is rendkívül előszeretettel alkalmazza e világítást, ami az ö mérhetetlen optikai tudása mellett mind újabb és újabb nehézségek leküzdését jelenti. Leheletfinomságú tónusokkal adja meg a formákat s erre alapítja nem egyszer kompozícióját. Ezt a 11. táblán bemutatott képünkön is észlelhetjük. Az egész jelenet szobavilágításban foly le, minden erőszakos fényesség kizárásával, ami a kép egységét csak emeli s az egyes arcok finomabb kidolgozását teszi lehetővé.