A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről
† Váradi Károly
Váradí Károly 1861. október 6. — 1911. május 18. Szerte e hazában sok szíven őszinte megilletődés vett erőt arra a híradásra, mely nemrégiben a székesfehérvári tankerület főigazgatójának, Váradi Károlynak halálát jelentette. Szinte hihetetlenül hangzott, oly korainak tetszett mindenki előtt ez a megdöbbentő hír. Hiszen még ötvenedik évét sem töltötte be a középiskolai oktatásügynek ez az oszlopos erőssége, mikor hosszü küzdelem után egy alattomos kórnak áldozatául esett. Egy nagy energia lobbant ki vele, szegényebbek lettünk egy nemesen dobogó szívvel, egy értékes, tiszteletet keltő egyéniséggel. Mert egyéniség volt ízről-ízre. Öntudatos, határozott, minden mástól elütő. Telve akaraterővel, szívóssággal, munkabírással. Hányszor sóhajtotta betegségében : „Mennyit tudtam volna én még dolgozni!“ — se szavak jobban jellemzik minden hangzatos frázisnál. Valóban a munkának s a munkában élt, lankadást nem ismerve, pihenést nem kívánva. Tudatában is volt szellemi ereje kivételes felsőbb' ségének, de ezt sohasem éreztette másokkal. Amily sokat követelt önmagától, oly kíméletes, kevéssel megelégedő volt alárendeltjei munkájának megítélésének Szigorának ilyenkor élét vette jóságos szivének melege. Ritka gyöngédség párosult benne az erős akarattal és metsző ítélettel. A lelki képességeknek ez az öntudatos összhangja tette megjelenését — alacsony testalkata dacára — oly fölényessé és mégis megnyerővé, vonzóvá, hogy egyforma mértékben ébresztett tiszteletet és rokonszenvet. A munka jegyében, a kötelességteljesítés kategoricus ímperativusának szakadatlan uralma alatt folyt le egész élete, mely külső mozzanatokban nem volt gazdag. Szegényes viszonyok közül, egyszerű polgári sorból 1*
