A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről

† Váradi Károly

- 4 emelkedett a kegyes tanítórend büszkeségei és a magyar művelődés vezetőemberei közé. Pályája csöndes, szürke professzori pályának indult s jó ideig mi sem mutatta többre hivatottságát.

Budapesten született 1861. október 6-án a Lipót- (ma Váci') utcában, hol atyja házfelügyelő volt. Az elemi iskola elvégzése után a közelfekvő kegyesrendi főgimnáziumnak lett tanítványa. Itt hat osztályt járt, mikor 1877-ben édesanyja meghalt s ez arra birta, hogy noviciusnak vétesse fel magát a rendbe. Mint ilyen egy évet Vácott töltött, azután Kecskemétre ment, ahol befejezte középiskolai tanulmányait. Nyitrán két évig theológiát tanult, utána a budapesti egyetemen két évig bölcsészetet hallgatott és megszerezte a középiskolai tanári oklevelet a klasszikus filológiai szakmából. Az 1884—85. tanév elején már Szegeden találjuk a kegyesrendiek főgimnáziumában. Ez időtől fogva itt működött szakadatlan egymásutánban tizenöt éven át. Hivatását a rajongásig szerette. Kedvvel, lelkesen tanított s mint jó embert és jó tanárt hamarosan megszerették a tanulók is, a szülők is. Nyolc évig az ottani áll. főreáliskolában is tanította kedvenc tárgyát, a latin nyelvet.

Irodalmi munkálkodása szintén tanársága idejére esik. Irt bölcsészeti és tanügyi értekezéseket, ismeretterjesztő cikkeket, útirajzokat és költeményeket. Jelentősebb dolgozatai közül felemlítjük a következőket: Horváth Cirill konkretizmusa. Budapest, 1885. — A gimnázium reformja és Frary Rezső munkája a latin nyelv kérdéséről. Szeged, 1886. — A középiskola kérdéséről. Szeged, 1889. — A görög nyelv tanításáért folyt vita. Szeged, 1891. — Szegedtől Rómáig. Szeged, 1893. — A gyermek, annak erényei és hibái (Dupanloup paedagogiájából) Szeged, 1895.

Ismeretes, hogy 1893-ban Trefort Ágost néhány fiatal középiskolai tanárt tanulmányútra küldött Görögországba. A piarista-rend Váradit küldötte ki e társasággal s abban az albumban, melyet a kiránduló tanárok útjukról kiadtak, ő is beszámolt élményeiről. Ez a munkálata „Három hét görög földön“ címmel önállóan is megjelent (Szeged, 1894). Mintaszerű rajza ez a klasszikus föld nevezetességeinek, amibe nagyon ügyesen tudja beleszőni az ókori életnek és hitregéknek hangulatos ismertetését. Annak jellemzésére, hogy mily lelkesen fogta fel e tanulmányi üt célját, álljon itt a dolgozat néhány sora:

Hellas, a legszentebb classicus föld felé tartok.

E gondolat foglalkoztatta ez órában egész valómat, ez színezte ki aranyszegélylyel a messze látóhatárt, ez tette előttem oly kedvessé, áldottá a titokzatosságában oly félelmetes tengert, s ez tette barátommá azt a törékeny alkotmányt, mely a mélységek felett oly nyugodt büszkeséggel vitt egy új világ felé.

Ami ifjúkori álmaimnak oly gyakran tárgya volt, az most Isten kegyelméből a megvalósulás küszöbén állott. Bejárhatni azt a földet, melyen az európai civilisatio született, szívhatni azt a leve