A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről

Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése

33 által. Ő Velence utolsó trubadúrja, utána aláhanyatlik ott a kultúra és vele együtt a festészet s csupán mint egy meseország ittmaradt drágakövét keresik föl a későbbi tájfestők (Ziem), hogy ez örökké vonzó képtárgyat újra meg újra kiaknázzák. A szín további uralma s a formákkal való egyenlő értékelése a flamand festészetben folytatódik. Rubens gazdag fantáziája a reális színlátást egye­síti a klasszikus formakultusszal s egy csodás, ragyogó új világot teremt, amely él, izgat, magával ragad. Az anatómia, távlat, forma, kompozíció neki gondot nem okoz s mindezen tökélyt egyesíti a ragyogó színek skálájának minden finomságaival. Ismeri a fény és színreflexek értékét s duzzadó életereje a legmerészebb mozdulatoktól és kompozícióktól sem riasztja vissza. A tájképfestészet terén nagy érdeme, hogy ismét a természethez fordult vissza ama konvencionális, hanyatló, olaszos irány helyett, amely abban látta egyedüli célját, hogy a soha nem látott Itáliát pár ledőlt oszlop vagy néhány mithológiai alak útján minduntalan dicsőítse. A tájképfestésben is érvényesül az ő nagyszabású egységes látása; dacára a barokkos túlgazdag motívumoknak, sohse lesz aprólékos és szét- szakgatott. A távoli fáknak és épületeknek kissé kemény rajzát mindig enyhíteni tudja a levegőréteg éreztetésével, amelyet színeinek, tónusainak finomsága által ér el. Ez időtájt Flandriában széliében divatozott a tájfestészet, még pedig függetlenül az olaszoktól, önmagából sarjadzott ki a természet szeretetéből s bár eleinte telerakták ember- és állatcsoportokkal képeiket, mindjobban felismerik a tájkép önálló értékét is. Teniers még száz meg száz alakot helyez el vásári csődületek zűr­zavarába. A testnek s az élő természetnek, mint az emberi élet talajának csak így tud kellő súlyt adni. Festészetében a légtávlat demonstrálása két­ségtelenül a leghatározottabb eredmény. Ez előzte meg a nagy távolságoknak igazi színlátását. Nála még uralkodik a három szín : a háttér kék, a középtér zöldes s az előtér barna. Olyan recipe, amellyel számtalanszor visszaéltek a későbbi korok. De ez csak kezdet; a fő az, hogy a természetből festenek; ha még nem is tudják átvinni a színlátás eddig produkált vívmányait a szabad ég végtelen kiterjedésű jelenségeire, már nyomon vannak. Jordans, Brouwer van Ostade s köztük a legnagyobb : Ruisdael, mind mélyebben behatol a hegyek, vizek, levegő, felhők, köd, füst, aztán a zivataros ég és víz, a ragyogó tükörsima tenger és meleg rónaság, párás, harmatos világába s meglát annyi kutatásra érdemes finomságot, amely egész életek munkás­ságára érdemes. Ezt az új világot minden rajzbeli tökélye mellett is a színek és azok végtelen finom tónusainak harmóniája tartja össze. A klasszikus formakultusz szószólói, különösen az akadémiák, százszor megkísértették bebizonyítani, hogy a szín másodrendű kelléke az ábrázolásnak, s íme, kiderül, hogy vannak nagyszerű képtárgyak, amelyeknek visszaadása 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom