A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1909-1910. tanévről
Vende Ernő: Széchenyi emlékezete
Széchenyi emlékezete. A pécsi állami főreáliskola Széchenyi-ünnepén elmondta: Vende Ernő. Kedves Tanulóifjúság! Egy ősrégi mithosz azt beszéli, hogy a nagy Mindenható néha mennyegéből letekintvén a földre, nagy kedveteléssel szemléli gyermekeinek küzdelmét. Egy szempillantással belátván világokat, észreveszi, hogy egy-egy nemzet mily lelkesen küzd az igazért, mily magasztos buzgalommal keresi a nemesnek és jónak útját, de nem találja azt, mert nincs a népnek egy vezérlő szelleme, aki neki a megismerés és igazság ösvényét megmutatná. És a kegyelmes Mindenható, minden nemes, igaz törekvésnek örök kútforrása, ekkor isteni lényének egy sugarát lebocsájtja a földre ... És az isteni szikra száll . . . száll világokon, tengereken, országokon keresztül. És amerre elvonul, ott egy pillanatra égi világosság dereng a nagy mindenségben és az emberek keblét az isteni szeretet jóleső melege hatja át; és ahol az isteni szikra leszáll, ott, abban a palotában vagy kunyhóban születnek azok a kiváló férfiak, akik az igazság apostolai, a népek prófétái, nemzetek vezetői és az emberiség nagy jótévői lesznek . . . Egy ilyen isteni szikra szállt le 1791. szeptember 21-én arra a bécsi palotára is, amelyben gróf Széchenyi István született. A „legnagyobb magyar“ neveltetése — mint azt később önmaga is bevallotta — nagyon hiányos volt. 18 éves korában katona lett, résztvett a Napoleon ellen viselt háborúk majdnem minden nevezetesebb ütközetében és több rendjellel kitüntetve, 1826-ban kapitányi ranggal kilépett a hadi szolgálatból. Széchenyi nem vonzalomból lett katona. Inkább csak a korabeli háborús viszonyok sodorták a hadi pályára, melyet később sem szeretett meg. De már katonáskodása alatt kezd derengeni lelkében az isteni szikra, mely magasabb rendeltetését sejteti vele. A katonai pálya nem elégíti ki becsvágyát. Üresnek, céltalannak, nem elég nemesnek találja. Homályos vágyak kínozzák lelkét. Érzi, hogy neki, mint Magyarország egyik legelőkelőbb családja sarjának, valamely magasabb életcélt kell választania. „Mennél magasabb születésű valaki, — írja egyik levelében, annál több kötelessége van embertársai és 1*
