A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1908-1909. tanévről

† Dr. Szegedy Rezső: Emlékezés Révai Sándor dr., tanárról

23

lyének mély vallásosságát, de egyúttal a katholikus hitéletben gyökerező művészet alapos ismerését is. Lelkesedéssel ragadta meg az alkalmat, ha körünkben ezen művészetről és poézisről valakinek felvilágosítást nyújthatott.

Világi emberré lett; tanári pályára lépett.

Családot alapít, hogy átélje mindazt az örömöt, melyet a szerető, hű hitves a hű férjnek és gondos apának nyújthat; családot alapít, hogy megismerje és átélje egyúttal mindazt a gondot, aggodalalmat, lemondást és önmegtagadást, mely nélkül a családi élet ideálja meg nem valósítható. S mindezen érzelmekben bőven volt osztályrésze: született gyermeke, kinek testi és szellemi teljes épségét csak remélhette, de reményének megvalósulását nem láthatta; s adott neki a sors gyermekeket, kiknek épsége a legszebb reményekre jogosította, oly reményekre, minőket csak anyai és apai szív szőhet ; széleskörű rokonság annyira fűződött szívéhez, hogy az ő közelebbi házikörével egy családba olvadt; megosztotta örömeit, de szívének valódi nemessége akkor tündöklött legfényesebben, mikor a sors csapásai nehezedtek a rokonságra s meg kellett osztania vele házát, asztalát, jövedelmét; kiskorú rokonainak érdekeit a maga érdekeivé tette s nem sajnált időt, fáradozást, erő- és munkaáldozatot. Zokszót a reánehezedő gond miatt a rokonság körében nem ejtett, sőt a munkából fáradtan övéinek ezen sokasáságába térve, felvidúlt, enyelgett, évődött, tréfált, mintha a sors mindent csak azért intézett volna úgy, hogy neki örömet okozzon.

Tanári működését oly időben kezdte, mikor a középiskolai tanárhiány már megszűnt, sőt túlprodukcióról beszélhettünk. Ő sem juthatott mindjárt középiskolához s örömmel foglalta el az állást a siklósi polgári iskolánál, mikor az iskolaszék oda megválasztotta. Azon körülmény, hogy képesítésénél fogva jobb állásra tarthatott volna igényt, nem keserítette el, nem tette közönyössé a munkában; oly odaadással működött itt, mintha csak elérte volna legfőbb célját. Három éve működött itt, mikor egyszerre több középjskolánál is kínálkozik számára tanszék : Zenta községe megválasztotta főgimnáziumához, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium már ki akarja nevezni a szegedi áll. főgimnáziumhoz, mikor a pécsi áll. főreáliskolánál megüresedik egy magyarnémet nyelv és irodalmi tanszék. Szíve Pécshez vonzódott, hol tanulóéveit élte; itt és a környéken széleskörű rokonságot talál, ide közel van az Ormánság, melynek népéletét annyira szerette megfigyelni, hiszen kevés vidék lakóssága tanúsít szokásaiban oly eredetiséget és ragaszkodik annyira hagyományaihoz, mint ez.

Mint tanár az odaadó, lelkiismeretes pedagógiai munka mintaszerű képviselője. Nem szereti a sablonszerű pedagógust, ki elméletben nyújtott tanácsok után indul; szerinte a pedagógus rendelkezzék alapos szakképzettséggel, széleskörű ismerettel a tudományok egyéb ágaiban is; az ismeret ne csak értelmét hassa át, hanem szívét-lelkét is; legyen erős, józan, elfogulatlan judíciuma, mellyel az adott helyzetet élénken felismeri és a munka s eredmény érdekében kihasználja; legyen erős egyénisége, mely magával ragad;