A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1908-1909. tanévről

† Dr. Szegedy Rezső: Emlékezés Révai Sándor dr., tanárról

24

legyen megáldva szeretettel és türelemmel a fejlődő gyermekkedély minden erénye és hibája iránt; érezze át teljesen nemes hivatását s bírja a növendék és szülő teljes bizalmát. Tanítványai lelkiismeretes munkához szoktak, lelkesedéssel követték vezetését s szeretettel ragaszkodtak hozzá; korholó szavában is mindig csak jóakarójuk szeretetét érezték.

De a tanári működés nem merítette ki minden erejét; szabad óráit készséggel ajánlotta fel a társadalmi élet érdekeinek és a tudományos irodalomnak. A Pécsi Nemzeti Kaszinónak könyvtárosa, a Pécsi Múzeumnak tb. segédőre, a Nemzeti Szabad Tanítás Pécsi Egyesületének főtitkára s a Kath. Tanáregyesület választmányának tagja volt. írói munkássága is gazdag: széptudományi és filológiai folyóiratok, egyesületi közlönyök sűrűn hoztak az ő tollából eredt cikkeket, a hitvitázó irodalom ismertetése terén mindvégig tevékeny volt, a középkor és az antireformáció több irodalmi alkotását magyarázta ; újabb időben főleg néprajzi kérdések érdekelték.

S ezen gazdag ismeret csak fokozta szerénységét; kik közelebbről nem ismerték, nem is sejtették, mi lakozik ezen törékeny tesben; sápadt arcából nem következtettek a tüzes lélekre; nagyobb társaságban csak jókedvű, finom humorral megáldott szellemében gyönyörködtek. Meghittebb körben a korai halál gondolatával is sokat foglalkozott; özvegye birtokában vannak ifjúkori költeményei, melyek mind a korai elmúlás gondolatáról szólnak. Szerette a magyar népdalokat, főleg azokat, melyekben mélabús dallammal ily sejtelmek rezegnek. Esküvője napján is ily dal ragadta meg figyelmét s a boldog pár megfogadta, hogy annak sírjánál, ki közülök előbb elhal, ezen mélabús, halálsejtelmes dallam kisérje a koporsó lebocsátását.

A boldog menyasszony akkor nem hitte, hogy neki a fogadalmat rövid nyolc év múlva mint özvegynek kell teljesítenie.

A család és rokonság, a közönség, kartársai és tanítványai mélyen szomorodott szívvel kísérték utolsó útjában és áldják emlékezetét.

Életére és műveire vonatkozólag a „Magyar írók“ XI. kötetében (871—873. 1.) a következőket találjuk:

„Révai Sándor, bölcsészeti doktor, áll. főreálisk. tanár, nemes Rédl Károly gazdatiszt és Guetman Júlia fia, szül. 1875. dec. 13. Vaskapun (Baranya m.); iskoláit Siklóson kezdte, majd a pécsi főgimnáziumban folytatta. A VII. oszt. elvégzése után, 1893. aug. 20-án a zirci cisztercita rendbe lépett, hol Tibor nevet kapott. Mint papnövendék egy évig Zircen tanult; az 1898—99. tanév elején kilépett a szerzetből és mint világi tanárjelölt folytatta egyetemi tanulmányait. Ugyanezen évben a rákospalotai Wagner-féle magángimnáziumban tanított. Majd bevonúlván a soproni 18. honvédgyalogezredhez, rövid ideig katonáskodott. Mint özvegy anyjának fenntartója a póttartalékba helyeztetvén, a siklósi községi polgári fiúiskolánál foglalt el állást, itt 3 évig működött; közben 1900-ban bölcsészet-doktori, 1901-ben pedig tanári oklevelet szerzett. 1902-ben a zentai főgimnáziumhoz jutott tanárnak, ottani rövid működése után a közoktatásügyi kormány a pécsi áll. főreáliskolához nevezte ki,