A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1908-1909. tanévről

† Dr. Szegedy Rezső: Emlékezés Révai Sándor dr., tanárról

22

Ha tanul, teljes odaadással tanul; de a deákélet szabad óráit is mohón élvezi: ott van mindenütt, hol ifjú kedély és deáktréfa, a fejlődő ifjú lélek energiája játékban, ártatlan csínyben keres kitörést; az ő sajátos lelkében azonban a játék, tréfa, csíny szelíd humorrá válik.

Már tanuló korában érzi a súlyt, mellyel az élet gondja nehezedik a lélekre; azért vágyódik oly életre, melyben a kedélyt nem zavarja a küzdelem gondja; oly társadalomba, melyben egyetértés, testvéri szeretet s vallásos érzés fűzi egymáshoz a tagokat, kik tisztán hivatásuknak élnek, lemondva mindenről, mit a világ hajhász, hol oly tökéletessé lesz az ember, minőnek az odaadó tanuló szeretett tanárát látja. Szerzetessé akar lenni; ciszterciták növendéke volt, tehát a cisztercita rendbe jelentkezik felvételre.

Buzgóbb jelöltje ezen rendnek bizonyára kevés volt, mint „Tibor“ (ez volt szerzetesneve); alig várja az időt, hogy theológiát tanulhasson, a tudományt, hol alkalma nyílik, „das Höchste und das Tiefste greifen“. Reá nézve a theologia nem volt pusztán tanulmány, melyet el kell végezni, hogy túlessünk rajta; nem, nála ezen tudomány mélyreszántó kérdései fölkavarják a szívet-lelket; neki a theológia élet, melynek eszméi teljesen igénybe veszik az egyén minden erejét. Gyóntatóatyja észreveszi ezt a hatást s azt ajánlja neki, hogy vagy legyen jezsuitává, vagy pedig merüljön tanulmányokba, melyek a theológia ezen hatását ellensúlyozzák. Nem akar szerzetet változtatni s erejét most inkább filológiai tanulmányoknak szenteli. A katholikus szellemnek az irodalomban való megnyilatkozása érdekli most leginkább: a középkor, a reformáció és az antireformáció irodalma azon tér, melyet szeretettel bejár s felkutat mindent, mit már mások szorgoskodása napvilágra hozott a tudományos irodalomban, de talál sok érdekeset, mi behatóbb ismertetést még nem nyert. Érdeklődése és tudásvágya azonban ezzel nem merül ki; az emberiség egyéb törekvései is vonzzák; gazdag művelődéstörténeti tanulmányokba merül, de legjobban a hellén és római kultúra felé irányúi figyelme.

Az 5 év, melyet a szerzet körében töltött, már éreztette leikével mindazt, mi a középkor rajongó vallásosságát és az újkor kezdetének küzdelemre elszánt hőseit vezette és a szerzetes életének tartalmát alkotta. S mégsem találja ezt az életet eléggé tartalmasnak, eléggé sokoldalúnak. Ismét vágyódik a világi életre, melyben gond és aggódás, anyagi küzdelem is acélozza a lelket, hol átérezheti mindazt az örömet és fájdalmat, mellyel a világi küzdelem jár. Felszentelése előtt kilép a rendből, melyhez a leglelkesebb emlékek fűzik, melyben gazdag tudása kiváltságos állás s hivatás betöltésére nyitott neki kilátást s alkalmat kimeríthetetlen munkakörre; volt társaihoz a kilépés után is a legbensőbb szeretettel ragaszkodik s magával viszi a theológia szeretetét a világi életbe is; hálás szívvel gondol mindenkor arra, mit neki a rend nyújtott; mint világi ember is tevékeny marad a theológiai irodalom terén s azok, kik őt csak ezen munkássága révén ismerték, leveleiken „főtisztelendő Révai Sándor úrnak“ címezték. A szerzetből hozta kedé-